Cella 211

Az új helyen első munkanapját töltő börtönőr váratlan helyzetbe kerül: a legravaszabb és legelvetemültebb fogvatartott kiszabadul, és rabtársait is kiengedi. Mit tehet ilyen helyzetben a fegyencek közt ragadt börtönőr?
A kiszámíthatatlannak beállított események minden idegszálunkra hatnak; az biztos, hogy a filmet teljes hosszában végig fogjuk izgulni. Viszont, egyéb mondanivalókban nem bővelkedik, és a képi világa sem túl változatos.

Mar adentro - A belső tenger

A maga is nagybeteg ügyvédnő vidékre utazik, hogy segítsen Ramónnak, a nyaktól lefelé lebénult férfinek a legális aktív eutanázia elérésében. Kettejük beszélgetéseiből megismerjük a baleset előtti Ramont, és az azóta ágyban fekvő, és ettől szenvedő férfi érzéseit.
Picit rányomja a bélyegét a filmre, hogy egy ennyire konkrét dolgot akar körbejárni, de legalább úgy teszi, hogy sem a helyeslő, sem az ellenző oldal nem kerül túlsúlyba, egyszerűen csak bemutatja a lehető legtöbb nézőpontot. A jellegzetes spanyol ,,szag" még így is érezhető rajta.

Hierro

A fiatal, egyedülálló anya kisfiával egy elhagyatott spanyol szigeten készül vakációzni. A kompon azonban a kisfiú eltűnik, amíg az anya az egyik ülésen szundikál. A holttest keresése nem vezet eredményre, de az anya hamarosan nyomra bukkan.
Na, ez már vérbeli spanyol film, a maga szívszorító tragédiájával, a spirituális szinten egymás mellett létező külön kis világaival, és az egyszerűségében megdöbbentő végkifejlettel, teleszórva olyan utalásokkal melyek csak a végén nyernek értelmet. Elena Anaya pedig olyan mesterien játssza a szerepét, hogy egy pillanatra sem kérdőjelezünk meg semmit, így a végén még nagyobb ütést kapunk. Tökéletes pszichothriller.

Buried - Eltemetve

Főszereplőnk, Paul Conroy egy deszkakoporsóban ébred. Miután feltérképezte a nála lévő dolgokat (mobiltelefon, ceruza, öngyújtó, flaska), megpróbál telefonon segítséget kérni. De vajon el tud érni olyan családtagokat vagy barátokat, akik tudnak segíteni? Vagy a kifejezetten segítségnyújtásra hivatott szervek tudnak/akarnak-e bármit tenni? A gyomorforgató nemtörődömségtől a mérhetetlen aggodalomig és a pozitív végkifejlet öröméig sok mindent láthatunk, mindezt úgy, hogy a kamera ki sem mozdul a koporsóból. Ezen legutóbbi tényezőt figyelembe véve kiemelkedően tartalmas alkotás, de akkor sem értem, hogy miért kellett ehhez egy spanyol filmes gárda is? Az ő ,,tipikus" jelenlétüket én egyáltalán nem veszem észre. Mindenesetre ne hagyjuk ki, hiszen látnunk kell ezeket a dolgokat, de nagy élményre ne számítsunk.