Jéghideg otthon

A nagyvárosban nem lehet gyereket nevelni - ezen megállapítás miatt a család fogja magát, és leköltözik vidékre (nem a kertvárosba, hanem ,,ha már lúd, legyen kövér" alapon le az igazi suttyófalvára). Sikerül is egy hatalmas, bár kissé lepusztult házat venniük a városi árából. Ám ahogy lenni szokott az ilyen tipikus amerikai filmekben, a ház történetét számos titok övezi....
Ahhoz képest, hogy egyébként bűn'rossz a film, a hangulatot még sikerült is elég jól eltalálni, Egyébként viszont hemzseg az erőltetett jelenetektől és a felesleges, ijesztőnek célzott utalásoktól. A sztori rendkívül darabos és akadozó, egyetlen darab ,,aha'' élményre se számítsunk! Szerintem ez még 2003-ban is gyalázat volt!

Two Lives

A fiatalon nagymamává lett Katrine csendes, békés kis életét egy fiatal ügyvéd felbukkanása zavarja meg, aki a II.világháború alatt született, norvég-német gyerekek után kutat. De miért feszélyezi Katrine-t a múlt feltárása, és milyen rejtegetnivalója van?
Valahogy nem üt nagyot ez a film, pedig a sztori lehetőséget adna rá. Nem tudom, talán az időrend, vagy az információk adagolásának üteme..... Mindenesetre a rendkívül szegényes képi világ sem használ neki. Ebben a formában simán kihagyható.

Blue Ruin

A hajléktalanként élő Dwight egy nap megtudja, hogy Teddy Cleland-et kiengedik a börtönből. Fogja magát, összeszedi kevés holmiját, és útra kel. De mégis hová? Elmenekül az épp kiszabaduló férfi elől, vagy elébe megy?
Érdekes egy film, az biztos. Viszont, tartok tőle, hogy ezt az érdekességet csak azzal éri el, hogy minél később adja meg a szükséges infókat. Az információhiány pedig nem egyenlő a minőségi tartalommal. Másrészről, itt a mondanivaló kifejtéséhez nagyban hozzájárul, hogy a fontos dolgokat csak később tudjuk meg; és mivel először ismerjük meg a cselekményt, majd utána az indítékot, így elkerülhetetlen, hogy ítéletet hozzunk az egész sztori fölött. Á, az egész társadalom fölött, amiben ilyenek előfordulnak.
A szereplők többsége túljátszott, vagy már külsőre is eltúlzott; pedig véleményem szerint normális emberek felvonultatásával a drámai hatás sokkal nagyobb lett volna.
Ha a figyelmünket lekötő filmre vágyunk, pici izgalommal, csak nézzük meg. De egyébként ez csak egy olyan ,,egyik fülön be, a másikon ki” film.

Kraftidioten – Az eltűnés sorrendjében

Ha csórsz a helyi drogmaffia cuccából, borítékolható, hogy kinyírnak – meg még az ügyben érintett egyéb személyeket is. De mi történik akkor, ha az egyik ilyen érintett fiú apja nem csendes letargiával veszi tudomásul a fia halálát, hanem hideg fejjel bosszút forral?
Nem hiszem, hogy lett volna alkalmasabb színész erre a szerepre, mint Stellan Skarsgard; olyan, mintha a kisujjából rázta volna ki az összes felvonultatott érzelmet. De a főszereplőn kívül is adtak sok lélektani csámcsognivalót a készítők, de mégsem érezzük azt, hogy a valóságtól annyira elrugaszkodott sztorit látnánk. Ráadásul, mi magyarok ilyen képi világot még mozivásznon sem gyakran látunk, úgyhogy már ezért megéri megnézni. Minderre pedig szórtak még egy kis fekete humort is…hát, őszintén: kihagyhatatlan! 

Five Minutes of Heaven – Öt perc mennyország

A 70-es évek egyik ír kisvárosában, a protestánsok és katolikusok közti harc jegyében (légyszi, ne kössetek bele eme téren hiányos történelmi ismereteimbe) a nagykamasz Allister Little elindul, hogy meggyilkoljon egy ellenségnek kikiáltott embert. Vajon eléri-e a célját, vagy valami közbejövő véletlen megakadályozza ebben? És ha sikerül végrehajtania a gyilkosságot, milyen következményei lesznek rá, és az áldozat családjára nézve?
Jó lett volna, ha legalább nem mondatják ki a főszereplőkkel az aktuálpolitikai vonatkozásokat, mert ez eléggé lebutított hatást kelt, de hát végülis ez még nem teszi tönkre a filmet. Amiről egyébként más rosszat nem is tudok mondani, sőt! Kifejezetten igényes körítéssel mutatja be a szóbanforgó lélektani helyzeteket, és a színészi alakítások is tökéletesek. Még a két gyermekszínészt is sikerült remekül kiválasztani! A hihetetlen mértékben realizált és leegyszerűsített képi világ is csak hozzáad az értékéhez.
Az a típusú film, amit nem fogunk úton-útfélen ajánlgatni az ismerősöknek, de szegényebb az ember, ha nem nézi meg.