The Revenant - A Visszatérő

A mai ember a prémvadászat szó hallatán eleve egy fáradtságos és piszkos munkára asszociál; de vajon hányunknak jutnak eszébe azok a tényezők, amik még nehezítették ezeknek az embereknek az életét? A filmnek köszönhetően nagyon hamar megtapasztalhatjuk, milyen, amikor az észak-amerikai kontinens belsejében minden összeesküdik a fehér ember ellen?
Nagyon sokára jutottam hozzá ehhez a filmhez, de így utólag azt mondhatom, hogy még kétszer ennyit is várnék. Nincs olyan pontja, amibe bele tudnék kötni, és emellett még fantasztikus élményt is nyújt. Tehát egyszerre tökéletes alkotás ÉS egy mestermű.
Imádom, hogy a főszereplő lázas hallucinációiba ágyazva számtalan szürreális, de érzékletes képet kapunk, amelyek egyben nagyon jól ki is töltik a sztori hiányzó részeit. Imádom, hogy a Tom Hardy alakította gyilkost nem próbálták meg valami eredendő gonosznak feltüntetni. Azt meg főleg imádom, hogy milyen szókimondó a film az indiánok és a fehér ember kapcsolatát illetően.
Bizony, hogy ez egy kihagyhatatlan film!

Bridge of Spies - Kémek hídja

A hatvanas évekbeli USA-ban járunk, ahol keménykalapos, SZTK-szemüveges CIA ügynökök elfognak egy orosz kémet. A rendkívül sikeres James Donovan kapja a ,,megtisztelő" feladatot, hogy a férfi védője legyen a kirakatperben, de úgy tűnik, a halálbüntetéstől ő sem tudja megmenteni.
Mikor az ember épp elkezd örülni, hogy milyen remek filmek készültek 2015-ben, akkor belefut egy ilyenbe. Igen, Spielberg nevét meghallva nem egy rejtélyes pszichothrillerre számítunk, na de ez...! Minden pillanata az amerikai-orosz ellentétre van kiélezve, amikor meg nem, akkor meg épp hülyének nézi az embert. Ezzel az erővel, inkább béreltek volna fel hangszórós embereket napi 24-ben azt szajkózni, hogy pfujj, ezek az oroszok milyen szarrágóak...
Ez elrontja az egészet, lehet akármilyen a képi világa, vagy akármelyik többi tényezője (és akkor még nem véleményeztem a tipikus, tömegfilmekre jellemző hanghatásokat és zenét).

Macbeth

Macbeth, a skót nemes épp egy véres csatán van túl, mikor megjelenik neki a három boszorkány, és azt jósolják, hogy ő lesz a király. Macbethnek nincs ellenére a gondolat; sőt, tenni is hajlandó érte.
A film minden részlete igazi ínyencfalat. A képi világa tökéletes, bár szó mi szó, a már sokat emlegetett spanyol érzékletesség azért nincs meg benne (igen, tudom, néha már unalmas, hogy mindig ezt emlegetem, de ez van :) ).
Sokaknak nem tetszik a régimódi nyelvezet. Persze, könnyedebb szórakozást nyújtana napjaink nyelvezetével, de ha valakinek van egy csepp esze, belátja, hogy ez a mű a régies szövegezéssel kerek, máshogy nem.
Valahol azt is olvastam, hogy a Cotillard-Fassbender párosnak ennél a rendezésnél nem volt lehetősége kibontatkoztatni a tehetségét. Szerintem pedig, ez a rendezői mód szükségszerű volt, és pont az ilyen kaliberű tehetségekkel kapja a néző a maximumot.
Összefoglalva: kihagyhatatlan.

The Gift - Az ajándék

Robyn a vetélése után férjével egy másik városban próbál új életet kezdeni. Mivel a férj, Simon ebben a városban nőtt fel, így nem lepődnek meg, amikor véletlenül összefutnak egy gyermekkori ismerősével, Gordonnal. Nagyon hamar rájönnek, hogy a férfi tolakodó és lerázhatatlan, és a nyugodt, új élet csak egy távoli álomkép marad.
Az alkotók az elhitetés mesterei; finom kis eszközeikkel az orrunknál fogva vezetnek, mígnem szörnyülködve észleljük a végkifejletet. A tökéletesen kialakított képi világ minden részlete csak erősíti a sztorit. Nem fog minket hidegen hagyni, mert ez egy, az idegeinket felborzoló, drámai elemekben bővelkedő thriller.

Blancanieves - Hófehérke

Antonio Villalta sikeres torreádor: egyetlen viadal során hat bikával végez....vagyis a terv valóban ez volt, de a hatodik bika súlyosan megsebesíti. Mintha e nem lenne elég baj szegény fejének, mindenórás feleségénél az átélt sokk hatására megindul a szülés. Ezzel kezdetét is vette a családot sújtó szomorú és nyomasztó eseménysorozat.
A Televisio de Catalunya megjelölés miatt az elejétől vakon bíztam benne, hogy jó lesz, és tadamm! Jó is lett - mit jó, zseniális! Hogy fekete-fehérben is sikerült a hamisítatlan spanyol hangulatot hozni, az egyszerűen fenomenális. Szinte érezzük, ahogy az arénák, vagy a földutak porát az arcunkba fújja a szél. A történet szabadon áramlik; látni, hogy nem akartak görcsösen párhuzamot állítani az eredeti, Grimm-sztorival. A morbid humor és a szürrealitás egy-egy csipetnyi fűszerként ékeskedik a tetején. A színészi játékok is bravúrosak: épp csak annyira tolódtak el a némafilmes túlzások felé, amennyi napjainkban még elfogadható. Az elmúlt hónapok üdítő színfoltja nálam ez a film.

The Illusionist - A mágus

Eisenheim, alias Eduard Abramovich Ausztria-szerte csodált mágus, akinek a trükkjei megmagyarázhatatlanok. A mutatványait látva kezdjük elhinni, hogy a távol-keleti tanulmányai során valóban képessé vált a természet törvényei fölé kerekedni. Vagyona előadásról előadásra nő, azonban egy este megpillantja gyermekkori szerelmét, von Teschen grófnőt. Csakúgy, mint gyermekkorukban, a kapcsolatukra most is árnyék vetül, csak most nem a társadalmi különbség, hanem a részeges és erőszakos trónörökös képében. Mit tehet ilyenkor a szemfényvesztők legnagyobbika?
A képi világa nagyon szép lett, jól illik a századvég hangulatához, bár a spanyol érzékletességnek nyoma sincs benne. Maga az alapötlet nagy lehetőségeket rejtett volna, hogy az orránál fogva vezetett néző végül meghökkenjen, de sajnos ezt nem sikerült elérni - köszönhetően néhány poént-lelövő információnak. De mégis miért kellett ezt tennie az alkotóknak? Hiszen még enélkül sem lett volna értelmezhetetlen a széles tömegek számára sem a film, maximum ők picit tovább maradtak volna tanácstalanok.
Szóval, szép példáját láthatjuk, mit tesz az amerikai filmgyártás, ha egy jó ötlet kerül a karmai közé: csinál belőle egy langyos, épphogy szórakoztató filmet.