2015. június 11., csütörtök

Te, aki élsz





Egy túlsúlyos, extra negatív hangulatú nő, egy grupi, egy szőnyegkereskedő….csak néhány a film számtalan szereplője közül. Mindenki beszámol a maga kis problémájáról, amelynek hallatán hol sírva röhögnénk, hol pedig szimplán csak arcon törölnénk az illetőt. Hogy valóban csak ennyi-e a film? Nem, igazából ezen sirámok mellett ott vannak még azok a szintén paródiába illő agyszülemények körítésként, mintegy képi kivetüléseként. A bemutatott dolgok abszurditása, és az ehhez társuló színek és formák csak még különlegesebbé teszik a filmet. (Amit még így sem javaslok, szerintem ennyire ,,ínyenc” néző nincs.)

A jelölt






Jonasnak, a fiatal ügyvédnek meggyőződése, hogy édesapja egy évvel azelőtt valójában nem balesetben halt meg, hanem meggyilkolták. Ez a mániája kezdi tönkretenni az életét: a munkáját, és a magánéletét is. Egyik éjszaka egy bárban próbál megfeledkezni az emberek kioktató véleményéről, de reggelre még ennél is sokkal kellemetlenebb helyzetbe kerül.
Jól összerakott film. A készítők úgy operálnak a jelenetekkel, hogy egész a végéig semmiben sem lehetünk biztosak, és mindig csak annyi információt csepegtetnek, ami a kérdések feltevéséhez elég, de egy adott szálon elindulva rájönni a megoldásra már kevés. Mondanám, hogy tetszik, hogy az alapvető háttér-okkal kapcsolatban sikerült a valóság talaján maradni, viszont emellett sajnos vannak olyan pontok, ami tárgyilagosan nézve kevésbé hihető. Ezen kívül viszont nemigen tudok negatívumot említeni ezzel a kifejezetten jó, dán thrillerrel kapcsolatban.

Frost - Jégbe zárva






Gunnar meglátogatja a sarkkörön kutatómunkát végző barátnőjét, Aglát. Agla hat kutatótársa már a következő reggelen eltűnik, így a két fiatal a nagy fehér semmi közepén próbál rájönni, hogy mi történt, és megtalálni a többieket.
Nincs olyan porcikája, amit ne szeretnék szidalmazni. Kézi kamerával való felvétel imitációja egy 2012-es filmnél? Elnézést, nem találok más szót rá, gagyi. Az, hogy a ,,lényből” semmit nem látunk, még rendben is lenne, de akkor meg a zombivá vált többieket miért kell mutogatni? Az meg, hogy a sztorival és az összefüggésekkel ill.magyarázatokkal látványosan nem törődtek, csak még tovább alacsonyítja a filmet. Azt kell, hogy mondjam, hogy jelenleg az USA igazi, igénytelen, nagyközönségre tervezett horrorjai jobbak, mint ez.

2015. június 10., szerda

Pierre Gamarra: Pireneusi rapszódia





A spanyol-francia határ közelében, egy magasan fekvő hegyi faluban él Modeste Besteguy, a pásztor. Övében mindig ott lóg az elmaradhatatlan apró, de hegyes spanyol tőr. Vajon ki ellen akarja használni? És egyáltalán: mi történt ezzel az öregkorára szűkszavúvá és titokzatossá vált férfival az idők folyamán, az első-, majd a második világháború alatt?
Kis volumenű kötet, néhány szuszra végigolvasható…lenne, ha nem alkalmazná ugyanazt a képi világot, mint amit az imádott spanyol thrillerjeimben annyira szeretek. Néha a sztori szempontjából objektíven nézve lényegtelen dolgokat ecsetel hosszan, ezek mégis valami kivételes légkört varázsolnak a konkrét történet köré. Valami Grimm-szagú mese keveredik a tárgyilagos valósággal, megidézve azt a légkört, amiben ezek az emberek éltek. 

A szomszéd fiú





Adva van egy válófélben lévő, középkorú anyuka, aki egy nap elveszíti a kontrollt, és enged a szomszéd, nagykamasz fiú csábításának. Nagyon hamar megbánja ezt a tettét, de sajnos a fiúnak konkrét elképzelései vannak kettőjük jövőjéről.
Nem tudom, hogy J.LO-t ki bántotta anno, de akárki is az, sokkal jön már a nézőközönségnek ezekért az elszenvedett förtelmekért. A sztori realitásába kötnék bele leginkább, de hát végülis matematikai esélye ugye van ezeknek a történéseknek…. de ahogy ez a klasszikus amerikai középosztálybeli világba lett belepréselve, ráadásul a szemétté használt filmes eszközökkel került kiegészítésre – nos, ez minden, csak nem jó. 

2015. június 9., kedd

Dans la maison - A házban





Új tanév, új osztály. Az irodalomtanár Germain már beletörődött, hogy a kamaszok fogalmazási tehetsége a Facebook posztok kommenteléséig terjed - és egyszer csak a kezébe akad egy dolgozat, aminek a szerzője hihetetlenül jól ír. Van viszont egy kis probléma: a fiú morálisan megkérdőjelezhető témát választott. A tanár pártfogásába veszi a fiút, de mi lesz ennek a vége? Ki kerekedik fölébe a másiknak: a sérült kamasz, vagy a fásult, középkorú férfi? Valójában ki tanít kit?
Valahol a dráma és a thriller határán lavíroz a film. A készítőknek rafinált eszközökkel sikerült érdekfeszítően izgalmassá tenni; úgy, hogy emellett még néhány komoly kérdést is sikerült elrejteniük benne. Csak javasolni tudom.

Glorious 39 - Dicső 39







1939 nyarán az angol arisztokrata család éli megszokott életét, de a közeledő háborút ők sem hagyhatják figyelmen kívül; főleg, hogy a családfőnek jelentős politikai szerepe van. Örökbefogadott lányának, Anne-nek, azaz Dicsőnek szemet szúr, hogy a németekkel kapcsolatban két politikai irányzat van, és nem mindkettő ,,toleráns" a másikkal szemben.
Nem tudok ömlengeni róla: a képi világa valahogy szegényesnek, kidolgozatlannak hat, attól függetlenül, hogy helyszínekben bővelkedik a film. Folyamatában izgalmas, de kizárólag a főszereplő egyéni története miatt. Az, hogy emellett még van egy különleges történelmi ,,jelenség", valami miatt egyáltalán nem érződik úgy, mint ahogy kellene. A színészi játékok csaknem tökéletesek. Igazából minden adva van, hogy hatalmas durranás legyen, és mégsem az!

Borgman





Az erdőben, egy földbe vájt üregben lakott Camille, több társával együtt, amíg egy hajtóvadászat el nem űzte onnan. Ekkor - hajléktalan mivoltát nem titkolva - próbálja meggyőzni az embereket, hogy legalább egy fürdő erejéig engedjék be a házukba.
Az egész film alatt végig fog kísérni minket az az érzés, hogy fogamunk sincs, mit látunk. Bírjuk ki, maradjunk érzelemmentesek a konkrét történésekkel kapcsolatban, és így egy kőkemény nyugat-európai társadalomkritika lesz a jutalmunk. Csak annyi a dolgunk, hogy szimbólumokban, metaforákban, és elvont fogalmakban gondolkodjunk.

2015. június 7., vasárnap

Wicked Blood - Rossz vér






Az USA valamelyik déli államának kifejezetten rossz környékén él a tizenéves Hannah huszonéves nővérével, és a lakókocsijában kábítószert gyártó nagybátyjukkal. A trió a nehéz helyzetekben csak a másik nagybácsi, Frank, a nehézsúlyú kábítószer-kereskedő segítségére és befolyására számíthat. Hannah egy nap merész ötlettel áll elő, és egy kamaszlánytól nem várt ravaszságról és akaraterőről tesz tanúbizonyságot.
A témaválasztása miatt manapság egy igazán formabontó thrillernek számít. Lehet, hogy picit kiszámítható és sablonos a végkifejlet, de ez ebben az esetben nem olyan nagy tragédia. A képi világáról nemhogy nem tudok ódákat zengeni, hanem sajnos egy ezeréves tévéfilmével vetekszik; de nagyon ebbe sem köthetünk bele, hiszen ez is hűen illusztrálja annak a környezetnek a sivár egyhangúságát. Nem kihagyhatatlan, de érdemes megnézni.

Meeting Evil - Találkozás a gonosszal





John – miután kirúgták az állásából, de a feleségével olyan a viszonya, hogy ezt már el sem meri neki mondani – egyedül iszogat otthon. Ismeretlen férfi csenget, hogy segítséget kérjen: John tolja meg a kocsiját. A férfi nem szépen, lassan, hanem nagyon gyors tempóban ráerőlteti magát Johnra, akit viszont a hideg veríték ver ki az idegen őrültnek tűnő viselkedésétől. De ki ez a férfi, és mit akar tőle?
Nekem rozogának tűnt a történet: egyrészt, ha sikerül egy érdekes okot tenni a háttérbe, akkor ezt rendesen el is kellene varrni, ez pedig esetünkben nem történik meg. Másrészt, ez a háttér-ok is sántít, még egy amerikai tömegfillmhez képest sem életszerű. Talán az alkotók talányossá akarták tenni a filmet, azt akarták elérni, hogy a néző még sokáig gondolkodjon rajta – nos, ezt sajnos csak olyan mértékben sikerült elérni, hogy szimplán ,,nem áll össze” a sztori, nem pedig azért, mert annyira rejtélyes vagy különleges lenne a történet.

Az orvosdoktor






A középkor derekén járunk, Angliában. Rob, az árván maradt fiú a faluról falura járó borbély ( és ,,természetgyógyász’’, illetve vándorkomédiás) mellé szegődik, hogy az éhhalált elkerülje. Felnőve többre vágyik, mint a férfi kétes kimenetelű gyógyításai, így Perzsiába indul, hogy igazi orvoslást tanulhasson.
Igazi családi- ill.kalandfilmet láthatunk, 150 percben. Igen, kifejezetten hosszú ahhoz képest, hogy a körmünket nem rágjuk le közben…. A kor bemutatása szempontjából érdekes, de egyébként lassan hömpölygőnek érezzük a cselekményt. A képi világa kifejezetten látványos, de más pozitívumot nem tudok elmondani róla. Ezt tényleg gyerekekkel vagy kiskamaszokkal érdemes megnézni, nekik hátha még élmény!

2015. június 3., szerda

Cold in July - Rideg világ





A kisvárosi családapa, Richard Dane lelövi az éjszaka közepén megjelenő betörőt. Később megbánja tettét, főleg, mikor a betörő apja zaklatni kezdi, és a családját fenyegeti. Hatalmas nehézségek árán tud csak megszabadulni a férfitól, de közben rájön, hogy valaki hazudott neki.
Bár bombajó thrillernek indul, végül mégis inkább egy hatalmas dráma lesz belőle. Nem lehet sem a képi világot, sem a sztorit kitűnőnek titulálni; és mégis, a színészi játékok és a mondanivaló miatt igenis érdemes megnézni.

Amerikai mesterlövész





Egy texasi rodeósból hogyan lesz a seal-es kiképzés után a közel-keleten szolgáló mesterlövész, és vajon mi vár rá azután?
Most már biztos, hogy én ezeket a Clint Eastwood-os filmeket nem szeretem, akármilyen szinten érintett ő a dologban (itt jelenleg rendező). Megtörtént esetet dolgoz fel, ez rendben is van. Az egyes jelenetek kifejezetten izgalmasak, azonban maga a sztori összességében kiszámítható, és ezen olyan, mintha meg sem próbáltak volna javítani. Fel nem foghatom, hogy ha adva van két lehetőség a végkifejlettel kapcsolatban: 1. úgy megdöbbenteni a nézőt, hogy az álla leessen, vagy 2. zenével, kamerával, ütemezéssel kvázi bejelenteni a közelgő eseményt, akkor mégis miért a második verziót kell választani?!
Nem mondom, hogy nagyon rossz, és ne is nézzétek meg, de semmi pozitívumot nem tudok az érdekében felhozni.

Puncture






Talán valamikor a 90-es évek elején játszódik a film, amikor még az USA legtöbb kórházában normál injekciós-és egyéb tűket használtak, hatalmas teret adva ezzel az AIDS és egyéb betegségek terjedésének, hiszen számos egészségügyi dolgozó fertőződött meg ilyen balesetekben. Két fiatal ügyvéd, Mike és Paul elfogadja az egyik megfertőződött ápolónő felkérését, hogy elérjék a biztonsági tűre való áttérést. Ezt a küzdelmet mutatja be a film.
Nem ez lesz életetek legizgalmasabb két órája (nekem elég hosszúnak tűnt), de azért érdemes megnézni. Összességében: minthogy igaz sztori feldolgozása, rá lehet fogni, hogy kicsit lapos és lagymatag, de a készítők mégis a tőlük telhető legtöbb szálat belefonták a sztoriba, és amennyire lehetett, igyekeztek meglepőek lenni.

Home sweet hell - Otthon, édes pokol





Ha szerettétek a Született feleségek Bree-jét, akkor Mona Champagne-t imádni fogjátok. Ugyanolyan betegesen pedáns és zsarnoki, csak ő konkrétan elmebeteg is. Férje, Don, aki már korántsem ilyen határozott jellem, egy nap bejelenti, hogy egy munkahelyi viszonyból gyermeke fog születni. Mona ekkor kezébe veszi a dolgok irányítását.
Nem is értem, miért néztem meg, hiszen látatlanban sem lehet a thriller kategóriáját rásütni. Valószínű, tudat alatt már vágytam valami kis vígjátékra, és ennek a célnak tökéletesen meg is felelt (Kathrine Heigl miatt ugyanis akármennyire akar fekete komédia lenni, szimplán csak vicces a film). Na, azért nem pukkadtam a nevetéstől, de arra a másfél órára, végülis szórakoztató volt.

The miidnight meat train – Éjféli etetés





A fotográfus Leon az éjszakai városról lőtt képekkel szeretne karriert csinálni. Így tűnik fel neki, hogy egy bizonyos metróra felszállva, eltűnnek az emberek. A kíváncsisága sajnos a gyilkos közvetlen közelébe sodorja.
Az egy dolog, hogy 2008-as készítésű, de ez a minősíthetetlen, filmnek csúfolt dolog a kilencvenes években sem állta volna meg a helyét. Nem csak az a bajom, hogy horrorfilm akar lenni, de magából a horror eszközeiből sem voltak képesek kiválasztani a minőségit és igényest, hanem maradtak a gagyinál; hanem hogy ezenkívül semmi pluszt nem tettek hozzá: az idősík lineáris, a képi világ igénytelen, a színészi játékok szappanoperába illőek. És ami a legdühítőbb: van olyan pontja a filmnek, amikor felizzik a nézőben a remény szikrája: hátha egy pszichothriller kerekedik ki belőle! Nos, nem.

2015. június 1., hétfő

2:22





Középkorú, jól szituált férfi jelentkezik be szilveszter napján a színvonalas szállodába. Vajon egy üzleti ügy miatt jött, vagy valami más terve van? És mire készül ugyanaz nap három, a város különböző pontján élő, kisstílű bűnöző?
Kifejezetten izgalmas bűnügyi film. A képi világa sajnos eléggé hasonlít valami 90-es évekbeli, rossz amerikai filmre.  Azonban,  való világ kiszámíthatatlanságát már-már humoros eszközökkel ábrázolja. Nem akarja mindenképp a tipikus ,,maffiafilmek” stílusát felvenni, de mégis belengi ugyanaz a keserédes hullaszag. Már csak a különleges mivoltja miatt is érdemes megnézni.

The ides of march - A hatalom árnyékában




Stephen Meyers egy magas beosztású segítő az elnökjelölt kampányában. Egy nap a rivális elnökjelölt egyik embere találkozóra hívja, és ő elmegy, bele sem gondolva, hogy ez a szimpla tett derékba törheti a karrierjét. Kérdés, hogy amikor a következményeket viselnie kellene, ő megmarad az az elvhű ember, aki addig volt, és csendben eloldalog, vagy a szakmája mocskos eszközeivel tartja meg a pozícióját?
Nos, nem egy pszichothriller, úgyhogy áradozni nem tudok róla. Hivatalosan thriller a típusa, de szerintem a drámai vonal tartja össze az egészet, az ad neki igazi értéket és jelentőséget, mert egyébként a cselekmény nem igazán komplikált, az idősíkok lineárisak, és eléggé kiszámíthatóak a történések. Tekintsünk hát rá drámaként, úgy egy nagyon jó és velős alkotást láthatunk.

71




A frissen kiképzett angol katonákat a zavargásoktól feldúlt Írországba küldik. Azonnal az IRA és az angolok/protestánsok csataterének közepén találják magukat, úgy jelképesen, mint szó szerint értve. Elég egyetlen, nem átgondolt, pillanatnyi döntés, és főszereplőnk élete állandó veszélybe kerül, és a helyzet egyre csak romlik.
Maga a filmet, és a szereplőket/készítőket is elég sok díjra jelölték. Ezzel annyira nem értek egyet, hiszen hogy tényszerűek legyünk, ettől a filmtől elájulni nem lehet. Az persze tagadhatatlan értéke, hogy bemutatja azt a korszakot és azokat a viszonyokat, de ha ebből a szempontból nézzük, akkor nem több, mint egy jól kidolgozott dokumentumfilm. Nem ad maradandó élményt, hiszen megnézzük, konstatáljuk, elfelejtjük. Attól, hogy a történelmi témát feldolgozó filmeknél van egy ilyen vonal, attól még némi pluszt csempészhettek volna bele, hogy izgalmas legyen, és hogy igazi csattanója legyen.

Halálkeringő





Elza a saját, lepusztult lakásában ébred, ahol a rendetlenség még a szokásosnál is nagyobb. Próbáljuk kitalálni, mi történt, de megjelenik Elza rég nem látott édesapja, aki közli, hogy halálos beteg. Elza, a mindenórás kismama egyáltalán nem örül az apja látogatásának, és hamarosan azt is megtudjuk, hogy miért.
Bárcsak minden magyar film hozná legalább ezt a színvonalat! A képi világa valami hihetetlenül érzékletes, kidolgozott; az idősíkok nem túlvariáltak, mégis hozzájárulnak a különleges élményhez. Valahol a thriller és a dráma határán lavírozó, csaknem zseniális alkotás, ami – ha a mélyére nézünk – rejt magában bőségesen mondanivalót is.