Black Mass - Fekete mise

Jimmy ,,Whitey” Bulger a 70-es évek dél-Bostonának egyik meghatározó figurája volt. Na nem politikus, vagy aktivista, hanem maffiózó. Az az igazi, véreskezű. Gyermekkori barátjának, az FBI ügynök John Connollynek az a briliáns ötlete támad, hogy használják Jimmyt besúgóként, a nála sokkal nagyobb halak lefüleléséhez. De meddig maradhat működőképes egy ilyen szövetség?
Lenyűgöző, hogy megtörtént esetet dolgoz fel a film, mégis kiszámíthatatlan, és cseppet sem unalmas: csak úgy kapkodja az ember a fejét az ,,őt lefizetem – a másiknak hazudok” forgatagában. És mindeközben folyamatosan azt várjuk, hogy mikor borul a bili.
Nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet volt Johnny Depp-et így elmaszkírozni, csak azért, hogy a karakter külső jegyei egyezzenek. Egyrészt, kifejezetten zavaró a maszk-hatás, másrészt, olyan, mintha ugyanazzal a maszkkal/arccal húzta volna le azt a húsz évet, amit a cselekmény felölel, minden további öregedés nélkül.
Ettől eltekintve viszont egy igazi, jó gengszterfilm. Csak ajánlani tudom. 

Barátnőm, Victoria

A nyolcéves, ébenfekete kislány, Victoria a nagynénjével él.  Amikor az idős nő néhány napra kórházba kerül, egyik osztálytársának az édesanyja merő emberbaráti szándékból egy éjszakára befogadja a kislányt. Ez az éjszaka Victoria egész későbbi életét befolyásolni fogja.
Elsőre picit lagymatagnak tűnt a sztori, viszont egy nap távlatából be kell látnom, hogy igenis töröm a fejem a történteken. Ehhez nagyban hozzájárult a mesélő is, aki igazából nem a szánkba adta, hanem csak felvetette a lehetőségeket. Pontosabban: ő elmondta a saját véleményét, de nekünk kell eldöntenünk, hogy tényleg az-e az igazság? Emellett a karakterek igényesen megformáltak, mondhatni emberien tökéletlenek. Mindehhez kifejezetten szép és változatos képi világ társul. Nos, egy báránybőrbe bújtatott farkas a drámák között. 

Valdemar Legacy II. - A Valdemar hagyaték II.

Nos, volt ugye a 2010-ben készült Valdemar hagyaték (I.) című film, amelyben (emlékeim szerint, meg a mostani bevezetője szerint) láthattuk, hogy Lazaro és Leonor Valdemar megidézett valami túlvilági lényt az egyik szeánszuk alkalmával, aki aztán még száz évvel később is vígan garázdálkodik a hatalmas, ódon kastélyukban.
A 2010-es film gyakorlatilag úgy ér véget, mintha elvágták volna, és mos úgy vették fel ezt a fonalat az alkotók, mintha közben nem telt volna el öt év, ami egy kissé zavaró. Szóval, a kiküldött értékbecslőt, Luisát valaki elrabolta, de ő megszökik, azonban a házat körülvevő rejtelmes erdőből már nem tud kijutni. Végre kiderül, hogy ki adott parancsot az ő foglyul ejtésére, és mi a terve vele?
Két dolog menti fel ezt a filmet: az egyik, hogy Lovecraft feldolgozás, szóval innen ered a túlhaladott, mesésnek tűnő rémfilm-hatás. A másik, hogy még ebbe a rendkívül gyermeteg, romantikus túlzásokkal teleszórt történetbe is csempésztek egy-két dolgot, ami megteremtette a hamisítatlan spanyol hangulatot. Sajnos ezt nem sikerült egész végig megtartani, de még így is üde színfoltokat jelentenek.
Ha valakinek van egy konkrét mániája az ilyen filmekkel kapcsolatban, hát rendben, de lássuk be: egyértelműen nem tartozik a komoly filmek közé.

Left Behind - Az otthagyottak

A főiskolás Chloe hazautazik az apja születésnapjára, azonban már a reptéren szembesül vele, hogy az apjának más tervei voltak a nagy napra. Így, külön, szétszóródva éri őket az egész világra lecsapó tragédia.
2014-ben, Nicholas Cage főszereplésével készült film. Megnézed, nem lehet olyan rossz… Ó, dehogynem! Az agyad az első öt percben érzékeli a rendkívül visszamaradott képi világot - ami jelenleg már egy amerikai harmadosztályú tévéfilmben is botrány lenne – de ekkor még nem vagy hajlandó elfogadni a helyzetet, és tovább nézed, de azért nagyon ajánlod, hogy most már kezdjen el egy normális filmre hasonlítani! Ez persze soha nem történik meg: a legjobb ebben a ,,műben” a vége.
Ha nagyon rossz filmet látok, mindig ,,A torinói ló" című alkotás jut eszembe, valahogy azzal hasonlítom össze a csalódottságomat. Nos, most életemben először arra jutottam, hogy ennél a förmedvénynél még az is jobb (ami azért nem semmi!).
Másrészt, Liam Neeson kapcsán folyton arról papoltam, hogy a ,,méltósággal megöregedni” és a hatvanévesen akciófilmek főszereplőjének lenni nem egyeztethető össze. Ezt még mindig fenntartom, viszont ennél sokkal jobban kiveri a biztosítékot az, hogy Nicholas Cage elvállalta ennek a minősíthetetlen hülyeségnek a főszerepét. 

Terápia

Valahol egy kertvárosi, kellemes hangulatú házban rendel Dargay András pszichológus. Nos, amennyire idilli és andalító a környezet, annyira nehezen viseli András a munkájával járó nehézségeket. Ő is érzi, hogy baj van, ezért felkeresi a tíz éve nem látott szupervízorát.
A képi világ minősíthetetlenül egysíkú, én mégis csak szuperlatívuszokban tudok beszélni erről a sorozatról. A minden tekintetben éles, üvöltő kontrasztok csak még jobban hangsúlyozzák azokat a kérdéseket, amelyeket egyébként épp a megfelelő időben szegeznek nekünk az alkotók. A téma sokszínű, mégis mindig érthető, és mindig a realitás talaján marad. A szereplőválasztás ennél zseniálisabban nem is sikerülhetett volna.
Vannak ugye azok a sorozatok, amiket egy szuszra megnéz az ember, mert annyira izgalmasak - hát ez nemcsak izgalmas - megdolgoztatja a fejünket és a lelkünket is. Hatni fog ránk. Gondolkodó embereknek kötelező.

Cui mian da shi - Hipnózis

Dr.Xu-tól régi professzorasszonya kér segítséget: vállaljon el egy olyan pácienst, akivel más pszichiáter már csődött mondott. A fiatal nő valóban nehéz eset, de a zseniális Xu mégis haladást ér el vele. Egy idő után azonban valahogy a férfi félelmeire terelődik a szó.
Az ilyen thrillereket nagyon hangulatossá teszi a viszonylag zárt képi világ: zömében apró, zegzugos terek, félhomály és/vagy sejtelmes világítás. A színészi alakítások tökéletessége kiszámíthatatlanná teszi a filmet.
Sajnos a végkifejlethez közeledve az alkotók szimplán csak ,,lelőttek" néhány korábbi mozzanatot. Belátom: vagy ez a választásuk volt, vagy az, hogy egy hétnyi agyalás után esetleg másodjára is meg kell néznünk a filmet.
Nos, nem vagyok benne biztos, hogy jól választottak.

MÁR A FACEBOOK-ON IS!!!!

Pár hete a Facebook-on is megjelent a blog, alábbi linken lehet lájkolni és követni:
https://www.facebook.com/maestithriller/

Ölésre ítélve

Egy közel-keleti sziklás sivatagban egy férfi merényletet követ el néhány amerikai katona ellen. A tettest elfogják, és jónéhány fogvatartott társával együtt egy bázisra viszik - Szibériába (vagy valami hasonló helyre). Emberünk kihasználja az egyetlen adódó alkalmat: olajra lép, és holttestek jelzik az útját.
Ha akciónak tűnik is, ez bizony kőkemény dráma, ami mind a konkrét látottakkal, mind a sorok közé rejtett mondanivalóval kőkemény kérdéseket szegez nekünk. Mesterien boncolgatja az emberséget, a szabad akaratot, a bánatot és a bosszút, miközben egészen kivételes képeket mutat.
Nem lesz egy túl vidám este, de akkor is meg kell nézni!

Everest

Ahogy már többször megtette, Rob Hall 1996-ban is útra kel az Everest felé. Vele tart még néhány ember, akiket busás fizetség ellenében felvisz magával a világ legmagasabb csúcsára. De sajnos az emberek nem egyformák: nem mindenki érkezik fizikailag felkészülten az Everest megmászására, és nem mindenki képes úgy gondolkodni, hogy a többiek érdekeit is figyelembe vegye.
Ahhoz képest, hogy megtörtént eseményeken alapul a film, kifejezetten jól sikerült. A látvány tökéletes (még jó, 3D-re készült!), és ha nincsenek részletes ismereteink a sztoriról, akkor kiszámíthatatlan és meglepő. Eleve, az átlagember normál körülmények között nem találkozik ezzel a különleges, zárt világgal. De mindezen pozitívumok mellett még mindig üresnek bélyegezném, ha nem vetne fel ennyire tömény erkölcsi és lelki kérdéseket. Ha vágyunk valami igényes filmre, de a sok szövevényes thrillertől már kicsit zúg a fejünk, akkor ez a tökéletes választás!

Eastern Promises - Gyilkos ígéretek

Londonban egy nagyon rossz állapotban lévő, fiatal, terhes orosz nő kórházba kerül. A szintén orosz származású szülésznő, Anna csak a gyermek életét tudja megmenteni. A nő megtalált naplójából próbálja kideríteni, hogy a kislánynak vannak-e rokonai Oroszországban? A naplóból azonban azt is megtudja, hogy a helyi maffiafőnök felelős azért, hogy a nő ilyen állapotba került. Éppen ezért, a maffia szemszögéből a napló nagy veszélyt jelent.
Be kell látnom, hogy ha a készítők érthető filmet akartak kihozni ebből a sztoriból, akkor az ennél izgalmasabbra nem sikerülhet. Így viszont, a kiszámíthatóság vádja kell, hogy érje részemről. Számomra maga a téma sem annyira érdekes, és ehhez ráadásul egy sötét, már-már baljós képi világ társul. Nagy reményekkel indult, de sajnos azt kell mondanom, hogy egy teljesen elhagyható filmről van szó.

Sicario - A bérgyilkos

Az FBI ügynök Kate-et - aki eddig kizárólag emberrablások miatti rajtaütéseket végzett - most felkérik, hogy vegyen részt egy, a kormány által szervezett akcióban, ami a legnagyobb mexikói drogkartell vezetője ellen irányul. Kate így lassan rájön, hogy az új típusú ellenfél más bánásmódot igényel, és ahogy egyre nő a tét, úgy lesz egyre kifogásolhatóbb a csoport többi tagjának viselkedése.
Alapvetően nagyon jó a koncepció, de valami lehet a kivitelezésben, mert nem ájultam el tőle. Talán az a legnagyobb gondom vele, hogy egyrészt végig gyanítjuk, másrészt olyan sokára kapjuk meg a megoldást, hogy addigra már nem is lesz olyan nagy szám. Másrészt, ugyan felvázol egy erkölcsi dilemmát, de ennek meg nem sok értelme van úgy, hogy a nézőt ennyire erősen befolyásolja az állásfoglalásban. A képi világa sem váltott ki különösebb lelkesedést belőlem.
Ha mindenáron ,,maffiafilmre" vágyunk, jó lehet, de egyébként nyugodtan kihagyható.

Félvilág

A gyermekien bájos és ártatlan Kató cselédként próbál munkát találni. Sikerül is egy nagyvilági dámánál elhelyezkednie, de valahogy semmi nem passzol abba a keretbe, amit ő az ilyen előkelő emberek életéről gondolatban felállított. Az addig szőnyeg alá söpört problémák Kató szemei előtt törnek a felszínre, és tragikus végkifejletet okoznak.
A képi világa mesteri; teljesen elvarázsolja az embert. Bár néhány ködbe burkolózott utcarészletnél többet nem mutat, mégis képesek vagyunk odaképzelni háttérnek az egész korabeli várost. A tárgyak és a jelmezek is hozzájárulnak ehhez a zseniális összképhez. Csak egy picit csorbít ezen a tökéletességen, hogy gyakorlatilag az első képkockával bepillantást engednek a végkifejletbe, úgymond lelövik a poént.... de fene tudja; lehet, hogy akkor meg az ez által előre megteremtett feszültség hiányozna a filmből. Színtiszta bónusz, hogy emellett még nagyon elgondolkodtató dolgok is kerülnek a szemünk elé.
Ha már ilyen nagyszerű magyar filmet sikerült alkotni, akkor nehogy már kihagyjuk!