Sivatagi túraútvonal kezdete az USA-ban. Ameddig a szem ellát, kietlen forróság tüskés bozóttal tűzdelve, és persze vadállatok. Nem sok nőt lehet látni ezen a ponton, de közülük is kirí Cheryl, mert hát nem az a tipikus túrázó-alkat. A felszerelését igai szőke nő módjára állította össze. De vajon van benne spiritusz, hogy teljesítse ezt az embert próbáló távot?
Őszinte leszek: először nagyon nyomasztó élményt nyújtott, egyáltalán nem értettem, hogy mit akartak közölni az alkotók. Aztán bekapcsolt bennem az antenna arra az életigenlésre, amit ez a film sugároz, és így már tudom értékelni. (Talán az arányok nem passzolnak az én igényeimhez: háromnegyed részében csak zúdítja ránk a negatívumokat, majd mikor már a borotvapengét passzintjuk a csuklónkhoz, fél perc alatt elhadarja a megoldást; úgy, hogy a hősnő ilyenkor bezzeg nem monologizál belül - majd a film további részében örülök, mert már minden happy.) Ettől eltekintve mást nem tudok felróni neki. A témaválasztás miatt egészen rendkívüli film; kellően realista, és a képi világa igazán szép és változatos. Egyszer látni kell!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése