Térdre kényszerítve

Az egykori autótolvaj, börtönbüntetését leülve, nagy nehézségek árán összecsikart magának egy, a megélhetésre alig elég utcai büfét, elkövette viszont azt a hibát, hogy a maffia két marakodó ága közül az egyiknek bizonyíthatóan szállított élelmiszert. Na ez nem a rendőrséget zavarja, hanem a maffia felbőszült másik ágát, és a tehetetlen büfétulajdonos a legutolsó a sorban, akin bosszút kívánnak állni. Hullanak is a sorban előtte lévő emberek, mint a legyek, főhősünk pedig próbálja menteni magát. Végül úgy tűnik, csak úgy sikerül neki, ha még az autótolvajlásnál is alacsonyabbra süllyed, azonban rájövünk, hogy nem teljesen hülye ő sem.
Nem is vártam az olasz hetvenes évek végéről ilyen filmet! Abszolút pozitív csalódás volt. Persze a képi világától ne várjunk sokat; de maga a sztori, az hihetetlenül jó, már csak abból a szempontból is, hogy a tipikus maffiafilmekkel ellentétben ez az utolsó kisember szempontjából mutatja be a történteket.

Az árvaház

Az egykori bentlakó beköltözik a régi árvaház épületébe.  Azonban a fiát valaki elrabolja a házból, és a főszerelő a keresése során borzalmas dolgokat tud meg a ház történetéről.
Őszintén: horrornak is beillik ez a film. Azonban, ha lenyugodtunk a megnézése után, láthatóvá válik, hogy milyen finoman hasonlítja össze a gyermeki-, és a felnőtt gonoszságot és agresszivitást. Képi eszközök terén tökéletes, szinte szagokat érzünk, a végét pedig az idő és a tér mesteri egybevágásával zárják le. 

Time Crimes - Időbűnök

Azt hiszem, ez a film ékesen példázza, hogy még az igénytelennek mondható spanyol thriller is piszok jó! A sztori szempontjából ugyanis eléggé szedett-vedett a film; bevallom, az értelmét teljesen én sem tudnám elmagyarázni. A nyaralójába érkező főszereplő különös, megmagyarázhatatlan jelenségeket tapasztal. Próbál utánajárni ezeknek, de csak egyre rosszabb lesz.
 A képi világa elég egyszerű, az a néhány helyszín nem ad egyáltalán változatosságot. Azonban ezekkel a korlátozott eszközökkel is mesteri fokra sikerült gerjeszteni a feszültséget, úgy, hogy a befejezés sem lett kommersz. 

Goya kísértetei

Goya egyik modelljét, a tehetős családból származó Inest egyik napról a másikra bebörtönzi az inkvizíció. Goya segítséget próbál kérni egy másik modelljétől, egy, a hierarchiában magasan elhelyezkedő paptól, de nem számol azzal, hogy abban az egyházi világban, ahol azért csukják le és kínozzák meg az embereket, mert egyszer, nyilvánosan nem ettek egy disznóhúsból készült ételből, milyenek maguk a papok? Azonban az atya személyisége a napóleoni háborúk korában bőven megbosszulja magát, és mi mindezt a lassan megöregedő-megsüketülő Goya szemszögéből nézhetjük végig. Kifejezetten érdekes film, ami biztos, hogy fogva tartja majd a figyelmünket. Nem is tudnék negatívumot írni róla.

Halálos tézis

Egy fiatal lányt megölnek, ezért a főszereplőnő nyomozni kezd, amolyan nem-hivatalos, egyetemi stílusban. Hamar eljut a meggyilkolt lány volt barátjáig, azonban akad még rajta kívül másik gyanúsított is, a főszereplő azonban mindkettővel közelinek mondható kapcsolatba keveredik. Végül rossz lóra tesz, ami a gyilkos személyét illeti, és ő maga is veszélybe kerül.
1996-os gyártású ez a film, de ma is tökéletesen megállná a helyét. Szájbarágásról szó sincs, az utolsó percekig vaksötétben tapogatózunk mi is. Egyszerűen hibátlan. 

Sicilia

Ne nézz vissza

Mi lehet a háttérben, ha egyszer csak azt vesszük észre, hogy az arcunk csak félig a sajátunk, és van egy idegen fele; a gyerekeink arca ismeretlen, és egyáltalán: az egész életünk teljesen más díszletek közt van, mint addig megszoktuk? Ezeket a meglepő jelenségeket a készítőknek sikerült egyensúlyban tartaniuk a tudattal, hogy amit látunk, arról pontosan tudjuk, hogy az elme kóros működésének eredményei. Ezeket a dolgokat viszont nem pszichiátriai nyerssességgel tárják elénk, hanem teljes mértékben az azt átélő nő szemszögéből, ami ennek megfelelően kusza, kibogozhatatlan, elveszett. Ezekkel az arányokkal sikerült egy meghökkentő, zseniális filmet alkotni.

La cara occulta - The hidden face

Főszereplőnk egyedül él egy nagy, bérelt házban. Barátnője nincs, illetve nemrég lépett le, kétségek közt hagyva ezzel a férfit, aki viszont sokáig nem búslakodik, és igen hamar harmadik fél segítségét veszi igénybe, hogy túllépjen a szakításon. Az új barátnő viszont furcsa dolgokat tapasztal a házban. Megkapjuk a választ arról, hogy hová tűnt az előző nő, méghozzá a múlt és a jelen olyan mesteri egymásra helyezésével, ami csak a spanyolokra jellemző. Mindezen tényezőkből rejtélyes, feszült, és emberi lett a film. Tökéletes.

Insensibles - Érzéketlen

Egy eldugott, kis katalán faluban különös betegség üti fel a fejét a gyerekek között, emiatt el is különítik őket, egy még kiesőbb helyen lévő kórházba. Mindez a történelem eléggé viharos időszakában történik, és az épp hatalmon lévő csoportok képviselői fel is vonulnak rendre az elzárt gyerekek előtt. Végül magyarázatot kapunk arra, hogy mi maradt belőlük, egyáltalán: mi közük a jelenhez.
A sztori erőltetett, és a végkifejlet is gyenge. Azonban maga a film – jelentős részben a színhelyválasztás zsenialitása miatt – mégis remekmű lett. Ez a katalán táj, ezekkel a díszletekkel már-már gyomorforgatóan érzékletes hátteret ad még ennek a satnya történetnek is.

The door - Az ajtó

Ez nem thriller, sokkal inkább dráma, azonban mégis készül róla poszt, mert én úgy gondolom, van benne valami.  A sztori nem sok izgalmat ígér: Szabó Magda (igen, az a Szabó Magda) a szomszédjában élő idős asszonyt próbálja meg bejárónőként alkalmazni, ami a kettejük eltérő természete miatt már eleve érdekes lesz, azonban ezt a helyzetet csak tovább nehezíti a tény, hogy még jobban is kénytelenek lesznek megismeri egymást.
Nekem már az is pozitív indok emellett a film mellett, hogy nem igazán tudok hasonlót említeni. Emellett igényes képi világot, és szintén igényes színészi játékokat láthatunk, és éppen mindent a kellő arányban és ideig. (Látszik, hogy nem 100% magyar alkotás)

Intruders - Betoldakodók

Adott egy kisfiú, akit egy arctalan, csuklyás alak üldöz, és egy kislány, akit szintén egy arc nélküli lény üldöz, csak ez utóbbi általában a szekrényéből bújik elő. Mindkét gyerek szülei megpróbálnak segíteni, még akár egyházi segítséget is bevonva, de nem járnak sikerrel. A végén azonban fény derül rá, hogy mi a közös a gyerekekben.
Ezen a filmen épp csak egy csipetnyit látszik a spanyol hatás: nem kifejezetten teremtettek az alkotók saját kis világot, ami még nyomasztóbbá tenné a sztorit; azonban teljesen a végéig, szinte horrornak is nevezhetnénk, már ha azt nézzük, hogy mit művel az idegeinkkel. A nagyon durva eszközöktől tényleg félelmetesek lettek az egyes jelenetek, de a végén ezt értékelni fogjuk.

Vasprefektus

Ha minden igaz, valós sztori van a háttérben. Cesare Morri, a frissen Szicília zűrösebb területeire vezényelt, magas rangú rendőr  (lehet, hogy lenne más, kifinomultabb definíciója is a prefektusnak, de az most nem mindegy???) azzal szembesül, hogy a rendőrség munkáját leginkább az emberek félelme okozza: emiatt nem tanúskodnak a különböző maffiacsoportok tagjai ellen, ami így viszont csak azt eredményezi, hogy utóbbiak már bármit megtehetnek. Morri hamar rájön, hogy a hagyományos taktikákkal semmire sem fog menni, így kifejezetten őrült dolgokra adja a fejét.
Mindenképp megéri megnézni, hiszen az adott kornak és helynek ezzel a porcikájával máskülönben nem találkoznánk. Ráadásul, ez Gemma jutalomjátéka a sok spagetti-western mellett, és annak megfelelően meg is becsülte ezt a szerepet.

Assassinók

Amilyen nyögvenyelősen indultam ennek az olvasásával, annyira belelendültem a végére. (A végén igazából már nem nagyon lehet letenni.) A sztori alapvetően valamelyik pápaválasztás köré szerveződik, felvonultatva jónéhány olyan elemet, ami kompromittálja a keresztény egyházat. Ezen elemek között van olyan, ami nyilván csak a regény miatt lett adott módon alakítva, némelyik pedig nyilvánvaló, közismert, bár elismerni nem kívánt tény. Épp emiatt tartok tőle, hogy csak azoknak lesz értékelhető ez a könyv, akik minimális előképzettséggel már rendelkeznek a történelmi egyházi viselt dolgait illetően.
Összességében azért tartom remekműnek, mert a szerző nem használt olyan kommersz, csontig lerágott eszközöket, mint amikkel manapság sajnos elég gyakran találkozunk; viszont, egy, előbbi kategóriáktól jóval kevésbé ,,hatalmas, sőt, ütős” sztori iránt is mérhetetlen magasságokba tudja emelni az ember kíváncsiságát. És épp csak annyira marad kiszámítható, amennyire a való élet is az.

Caché - Rejtély

A felkapott francia tévés műsorvezető és családja egyik napról a másikra különös videófelvételeket kap ismeretlen feladótól, ráadásul a felvételek a saját házukról tartalmaznak többórás folyamatos képet. Megpróbálnak rájönni, ki küldi a felvételeket, csakhogy ez olyan dolgokkal van összefüggésben, amit nem akarnak megosztani egymással.
Ha a Binoche-Auteuil páros nem lenne elég indok erre a filmre, én is csak ömlengeni tudok róla. Nagyon durván magához ragadja a figyelmünket a cselekmény, és el sem engedi egészen a végéig. És ha azután összeszedtük magunkat, és a történetet már sikerült a helyére tennünk, akkor még bőven alapot ad elmerengeni a gyermeki rosszindulaton,  meg azon, hogy ez mennyiben függ össze a későbbi felnőtt ember jellemével.

Transsiberian, Transzszibéria Expressz

Avagy mi rejtőzhet egy ártatlan női arc mögött? A Mortimer-Harrelson párocska valamilyen kedvtelési célból Oroszországba utazik, vonattal. Útközben megismerkednek egy látszatra is kevésbé konszolidált fiatal párocskával, akikről viszont elég hamar gyaníthatjuk, hogy nem csak turistáskodnak. Kiderül, hogy valaki még üldözi is négyüket.  A végkifejletre egy eldugott, Isten háta mögötti kis szibériai faluban kerül sor.
 Főszereplőnek Emily Mortimer kitűnő választás volt. Nem fog leesni az állunk meglepődöttségünkben, a végső történések kapcsán, azonban az, hogy hogyan jutottunk A-ból B-be, már érdekes folyamat lesz.

Rogliano, Korzika

Bergamo

Ugron Zsolna: Úrilányok Erdélyben

Nem tudom pontosan, milyen terjedelmű a könyv, de én gyorsan meg voltam vele, és ezt annak tudom be, hogy könnyű olvasmány. Igazából egy központi, romantikus szálra felfűzött néhány vicces sztori az erdélyi közel-és régmúltból, habként a tetején pedig az a kérdés, hogy azok a fiatalok, akik minden sejtjükkel Erdélybe kötődnek, hogyan tudnak-, és hol kellene érvényesülniük? (Egyáltalán, az igazi, klasszikus értelemben vett érvényesülést választják-e, vagy a közelséget a történelmükhöz?) És azt se felejtsük el, hogy a sztori nagyjából igaz.
Úgy gondolom, próbálok sokfélét olvasni, de ez a könyv akkor is üdítő a többi közt.

A fantomlakó

A szakításon nemrég átesett főszereplőnk egyedül él egy ízlésesen berendezett, ámde hatalmas, hideg házban. Egyik unalmas estéjén becsenget hozzá egy férfi, azzal az indokkal, hogy telefonálnia kell. Főhősünk nagyon hamar megbánja, hogy beengedte az idegent a lakásába.
Vérbeli spanyol thriller: tökéletesen jól megvan nagy költségvetés nélkül is; sőt, a beszűkültnek mondható környezet csak előnyére válik, sokkal nyomasztóbb lesz tőle az egész történet. És habár nem ez a legtökéletesebb film, egyszerűen nem tudok belekötni, hiszen olyan hirtelen kikapja az ember lába alól a talajt, és olyan kifinomultan lebegteti kétségek közt, hogy az a kb.1 óra biztosan élmény lesz.