Térdre kényszerítve

Az egykori autótolvaj, börtönbüntetését leülve, nagy nehézségek árán összecsikart magának egy, a megélhetésre alig elég utcai büfét, elkövette viszont azt a hibát, hogy a maffia két marakodó ága közül az egyiknek bizonyíthatóan szállított élelmiszert. Na ez nem a rendőrséget zavarja, hanem a maffia felbőszült másik ágát, és a tehetetlen büfétulajdonos a legutolsó a sorban, akin bosszút kívánnak állni. Hullanak is a sorban előtte lévő emberek, mint a legyek, főhősünk pedig próbálja menteni magát. Végül úgy tűnik, csak úgy sikerül neki, ha még az autótolvajlásnál is alacsonyabbra süllyed, azonban rájövünk, hogy nem teljesen hülye ő sem.
Nem is vártam az olasz hetvenes évek végéről ilyen filmet! Abszolút pozitív csalódás volt. Persze a képi világától ne várjunk sokat; de maga a sztori, az hihetetlenül jó, már csak abból a szempontból is, hogy a tipikus maffiafilmekkel ellentétben ez az utolsó kisember szempontjából mutatja be a történteket.