Mystery of a hansom cab - Gyilkosság a nyílt utcán

A viktoriánus kori Londonban utazás közben, a bérkocsiban gyilkolnak meg egy ittas férfit. Gyanúsított hamar akad, de vajon tényleg az annyira klisének számító indíték (szerelemféltés) áll a háttérben?
Alapvetően a sztori nagyon jó, de sajnos az előadásmóddal sikerült ezt annyira elrontani, amennyire lehet. Sokáig nem kap a néző semmilyen támpontot ahhoz, hogy saját maga kezdhessen a megoldás irányába tapogatózni, aztán meg hirtelen instant módon kapja a megoldást. Ehhez képest pedig indokolatlan ,,boncolgatások" nyújtják a film hosszát. Az elénk táruló képi világ igényes, ám egyáltalán nem hangulatos; stílusa nem ér feljebb a középkategóriás tévéfilmeknél.
Tényleg csak akkor fanyalodjunk rá, ha nincs jobb!

Az új barátnő

Claire és Laura gyermekkoruk óta tartó barátságának Laura tragikus betegsége, majd halála vet véget. Hogy kezdjenek valamit a lelkükben maradt űrrel Claire és Laura férje, David, egyre több időt tölt együtt. Ám egy nap Claire rettentő felfedezést tesz....
Fajsúlyos drámát láthatunk szeretteink, és saját magunk elfogadásáról, a tragédiák hatásáról, és a nyomukban kiviruló őszinteségről és a valóság felvállalásáról.
Tökéletes egyensúly és arányok jellemzik: nem kap túlzott hangsúlyt sem a képi világ, sem holmi elhúzódó monológok. Tökéletesen megkomponált, pozitív végkicsengésű film. Az a fajta, ami nem a fejünket dolgoztatja meg, hanem a lelkünket.

Janus

A Budapesten praktizáló pszichológust váratlanul egy régi, nagyváradi kolléganője keresi fel. A nő hihetetlen történettel áll elő korábbi férjéről, a neves sebészorvosról. A pszichológus tiszte eldönteni, hogy a valóságot hallja-e a nő szájából, vagy csak egy zavart elme által kitalált történetet?
A fantasztikusan hangulatos képi világ csak egy másodlagos dolog a jó sztori és a kitűnő színészi alakítások mellett. Egyetlen dologba tudnék belekötni, ha akarnék: jó lenne, ha legalább a film háromnegyedéig a nézők is azt a kétséget élnék át, mint a pszichológus, ahelyett, hogy készen és fixen kapják az álláspontot.
Már maga a témaválasztás is üdítően hat napjaink filmes kínálatában! És valljuk be: túl sok ilyen színvonalas magyar film jelenleg még sajnos nincs. Úgyhogy rajta, tessék megnézni!

Dom Hemingway

A börtönből való szabadulása után a kasszafúró Dom legelső cselekedete, hogy felismerhetetlenre veri korábbi exfeleségének új férjét. A továbbiakban ennél csak még ostobább és meggondolatlanabb tettek sora következik, azonban mielőtt még teljesen leírnánk ezt az elképesztő alakot, tesz néhány becsülendő dolgot is.
Pszichológiai-emberismereti csemegeként tekinthetünk a filmre (bár remélem, hogy a való életben nem sok ilyen szerzet szaladgál), de azért túl sok komoly mondanivalót nem szeretnék belemagyarázni. Bőven elég az önfeledt nevetés, amit a sok megbotránkoztató hülyeség okoz.
Ha már unjuk a tartalmas thrillereket, és valami könnyedebbre vágyunk, akkor ez lesz az idióta, tucat-vígjátékok tökéletes alternatívája.

Jéghideg otthon

A nagyvárosban nem lehet gyereket nevelni - ezen megállapítás miatt a család fogja magát, és leköltözik vidékre (nem a kertvárosba, hanem ,,ha már lúd, legyen kövér" alapon le az igazi suttyófalvára). Sikerül is egy hatalmas, bár kissé lepusztult házat venniük a városi árából. Ám ahogy lenni szokott az ilyen tipikus amerikai filmekben, a ház történetét számos titok övezi....
Ahhoz képest, hogy egyébként bűn'rossz a film, a hangulatot még sikerült is elég jól eltalálni, Egyébként viszont hemzseg az erőltetett jelenetektől és a felesleges, ijesztőnek célzott utalásoktól. A sztori rendkívül darabos és akadozó, egyetlen darab ,,aha'' élményre se számítsunk! Szerintem ez még 2003-ban is gyalázat volt!

Two Lives

A fiatalon nagymamává lett Katrine csendes, békés kis életét egy fiatal ügyvéd felbukkanása zavarja meg, aki a II.világháború alatt született, norvég-német gyerekek után kutat. De miért feszélyezi Katrine-t a múlt feltárása, és milyen rejtegetnivalója van?
Valahogy nem üt nagyot ez a film, pedig a sztori lehetőséget adna rá. Nem tudom, talán az időrend, vagy az információk adagolásának üteme..... Mindenesetre a rendkívül szegényes képi világ sem használ neki. Ebben a formában simán kihagyható.

Blue Ruin

A hajléktalanként élő Dwight egy nap megtudja, hogy Teddy Cleland-et kiengedik a börtönből. Fogja magát, összeszedi kevés holmiját, és útra kel. De mégis hová? Elmenekül az épp kiszabaduló férfi elől, vagy elébe megy?
Érdekes egy film, az biztos. Viszont, tartok tőle, hogy ezt az érdekességet csak azzal éri el, hogy minél később adja meg a szükséges infókat. Az információhiány pedig nem egyenlő a minőségi tartalommal. Másrészről, itt a mondanivaló kifejtéséhez nagyban hozzájárul, hogy a fontos dolgokat csak később tudjuk meg; és mivel először ismerjük meg a cselekményt, majd utána az indítékot, így elkerülhetetlen, hogy ítéletet hozzunk az egész sztori fölött. Á, az egész társadalom fölött, amiben ilyenek előfordulnak.
A szereplők többsége túljátszott, vagy már külsőre is eltúlzott; pedig véleményem szerint normális emberek felvonultatásával a drámai hatás sokkal nagyobb lett volna.
Ha a figyelmünket lekötő filmre vágyunk, pici izgalommal, csak nézzük meg. De egyébként ez csak egy olyan ,,egyik fülön be, a másikon ki” film.

Kraftidioten – Az eltűnés sorrendjében

Ha csórsz a helyi drogmaffia cuccából, borítékolható, hogy kinyírnak – meg még az ügyben érintett egyéb személyeket is. De mi történik akkor, ha az egyik ilyen érintett fiú apja nem csendes letargiával veszi tudomásul a fia halálát, hanem hideg fejjel bosszút forral?
Nem hiszem, hogy lett volna alkalmasabb színész erre a szerepre, mint Stellan Skarsgard; olyan, mintha a kisujjából rázta volna ki az összes felvonultatott érzelmet. De a főszereplőn kívül is adtak sok lélektani csámcsognivalót a készítők, de mégsem érezzük azt, hogy a valóságtól annyira elrugaszkodott sztorit látnánk. Ráadásul, mi magyarok ilyen képi világot még mozivásznon sem gyakran látunk, úgyhogy már ezért megéri megnézni. Minderre pedig szórtak még egy kis fekete humort is…hát, őszintén: kihagyhatatlan! 

Five Minutes of Heaven – Öt perc mennyország

A 70-es évek egyik ír kisvárosában, a protestánsok és katolikusok közti harc jegyében (légyszi, ne kössetek bele eme téren hiányos történelmi ismereteimbe) a nagykamasz Allister Little elindul, hogy meggyilkoljon egy ellenségnek kikiáltott embert. Vajon eléri-e a célját, vagy valami közbejövő véletlen megakadályozza ebben? És ha sikerül végrehajtania a gyilkosságot, milyen következményei lesznek rá, és az áldozat családjára nézve?
Jó lett volna, ha legalább nem mondatják ki a főszereplőkkel az aktuálpolitikai vonatkozásokat, mert ez eléggé lebutított hatást kelt, de hát végülis ez még nem teszi tönkre a filmet. Amiről egyébként más rosszat nem is tudok mondani, sőt! Kifejezetten igényes körítéssel mutatja be a szóbanforgó lélektani helyzeteket, és a színészi alakítások is tökéletesek. Még a két gyermekszínészt is sikerült remekül kiválasztani! A hihetetlen mértékben realizált és leegyszerűsített képi világ is csak hozzáad az értékéhez.
Az a típusú film, amit nem fogunk úton-útfélen ajánlgatni az ismerősöknek, de szegényebb az ember, ha nem nézi meg.

51-es körzet

Négy fiatal felkerekedik, hogy betörjön az 51-es körzetbe, és egy kicsit szétnézzen ott.
Igen, tényleg ennyi a sztori; a készítőkben fel sem merül, hogy esetleg magyarázatot kéne adni erre-arra, például, hogy a főszereplővel mi a fene történik, ami miatt úgy gondolja három hónap alatt, hogy márpedig egy élete – egy halála, ő megnézi magának ezt az állítólagos ufó-labort. Sajnos később sem csökken ez a fajta igénytelenség, és itt szeretném megjegyezni, hogy a ,,rohangálva kamerázó” felvételi mód utoljára az én kamaszkoromban volt menő, az meg nem most volt. Az alapvető téma, mint tövig lerágott csont miatt alapvetően hendikeppel indultak a készítők.
Összességében nem értem, hogy hogy gondolhatta bárki is, hogy van értelme erre a filmnek nevezett dologra pénzt áldozni, hiszen sem a mondanivaló, sem a célközönség nem tisztázott, illetve nincs.

Last Knights

Fantáziaországban új miniszter kerül kinevezésre, akiről köztudomású, hogy elvárja a kenőpénzt. Az öreg földesúr azonban nem hajlandó ezt elfogadni, és kiáll a régi erkölcsök mellett – még az élete árán is. Jobbkeze - akit a kocsmák világából ő emelt fel – jótevője halála után ismét elmerül az alkoholizmus sötét bugyraiban. Lovagjai szétszéledve, minden adódó munka elvállalásával próbálják elkerülni az éhhalált. De valóban megtorlás nélkül marad a miniszter gaztette?
Egy az egyben a 47 Ronin koppintása (na, most jól lelőttem a poént – nem mindegy? Egyébként sem ajánlom!), csak érdekesebb az előadásmód, és a képi világ jobban illik az európai emberhez. Na jó, lehet, hogy aki a fent említett elődöt nem látta, annak ez élmény, de nekem emiatt nem volt egy nagy durranás. 

Dark Places – Sötét helyek

1985, egy kis farm valahol Kansasben. A kamasz Ben meggyilkolja az édesanyját és két húgát. Elítélik, és börtönbe csukják. Harminc év múlva a mészárlás egyedüli túlélője, a legkisebb lány, Libby, anyagi okokból vezérelve hajlandó együttműködni a bátyja kiszabadításáért küzdő csoporttal, bár ő maga nem hisz az ártatlanságában. Vajon lesz olyan, aki bevallja, hogy harminc éve hamisan tanúskodott? És Libby vajon mit zárt el a tudatának legsötétebb zugaiba?
A sztori a ,,Gone girl” szerzőjétől származik, és némi hasonlóság tapasztalható is, leginkább a meglepő női döntések mögötti mozgatórugók bemutatásában. Annál azonban sokkal összetettebb ok-okozati rendszert sikerült itt bemutatni, amit lehet, hogy még napok múlva is boncolgatni fogunk. Kevés filmben látható az idősíkok ilyen tökéletes váltakozása: folyamatosan épp csak annyi információt kapunk, hogy egy percre se lankadjon a figyelmünk. A ,, jó és a rossz” öröklődésének és az áldozatnak a bemutatása pedig felteszi a pontot az i-re. 

Gunman

Valamelyik afrikai országban, ha jól emlékszem, Kongóban járunk, ahol a helyi humanitárius csapat tagja Jim Terrier is. Ő azonban a jótékonysági munka mellett ,,második műszakban” is dolgozik, méghozzá bérgyilkosként. De meddig lehet ezt csinálni, és milyen következményei lehetnek Jim magánéletére nézve? Mi van, ha pár év múlva a korábbi megbízója lehetséges problémaforrást lát benne?
Valahogy nagy reményekkel indult nálam ez a film, persze, ha tudtam volna, hogy a Taken rendezőjétől van….utólag mondjuk erre rá is jön az ember. Thrillernek ezt semmiképp nem nevezném, mivel az olyan kézreálló eszközöket sem használja ki, mint például a nem-lineáris idősáv, vagy pár nyitva hagyott kérdés. Lehet, én vagyok ízlés tekintetében selejtes, de  nem értem, hogy vajon belehaltak-e volna a készítők, ha a megoldást nem adják már az első kb.20 percben az ember szájába?  Ráadásul az idén 55 éves Sean Penn éppen csak egy negyedszösszenéssel hitelesebb akció-főszereplő, mint Liam Neeson. Tényleg csak az igényes képi világ menti meg a közönséges akciófilm bélyegétől.

Caotica Ana - Anna bekattanva

Ana úgy ismeri Ibizát, ahogy kevesen, hiszen egy barlanglakásban él a szigeten. Ebből a mesebeli környezetből a művészetpártoló Justine szakítja ki, amikor Ana festményeit meglátva, a nagyvárosba viszi a lányt, hogy a többi tehetséges fiatallal együtt, intenzív művészeti képzést kapjon. Itt azonban beleszeret Said-ba, aki néhány idilli hét után nyom nélkül és hirtelen eltűnik. Végső elkeseredésében Ana egy hipnotizőrhöz fordul, hogy megpróbálja megtalálni a fiút, az így felgöndörített szálak viszont Saidnál sokkal messzebbre mutatnak.
A legnagyobb gondom vele természetesen az, hogy ,,nincsen neki spanyol szaga”. Egyébként a  misztikus mondanivaló, ami köré építették a filmet, igazán kivételes és elgondolkodtató. Egészen a legvégéig az események kibontakoztatásának üteme is tökéletes, viszont a befejezés nekem nagyon összecsapott hatást kelt, vagy csak egyedül nekem nem jött át, nem tudom…. Viszont mellette szól a rendkívül jó szereposztás, és a teljesen sajátos hangulat is. Összességében egy igazi kuriózum, nem is tudok hasonlót említeni.

Escobar - Paradise Lost

A kanadai Nick a bátyjával érkezett Kolumbia egy eldugott tengerpartjára, ahol beleszerettek a mesebeli trópusi környezetbe. Nick egyébként Mariába, a helyi politikus-nagykutya unokahúgába is beleszeret, és hamarosan a nagycsalád befogadja őt. Idővel viszont rájön, hogy nem véletlenül óvta őt mindenki ezektől az emberektől.
Ez az a fajta film, amiről alapvetően nem áradozna az ember, hiszen – főleg a borús hangulata miatt – nem egy nagy élmény, azonban több nap távlatából azt kell, mondjam, hogy zseniális. Azt nem tudom eldönteni, hogy Benicio del Toro hatalmasat alakított-e, vagy csak a cselekmény lett fantasztikusan felépítve? Viszont anélkül, hogy túlságosan erőltették volna a készítők a nézőpontok szereplőnkénti váltogatását, tökéletesen átérezhető az egyes személyek helyzete. És ami nálam feltette a pontot az i-re, az az, hogy nem kiszámítható a végkifejletet illetően. Csak ajánlani tudom.

Accross the hall – A folyosó túloldalán

Mit tennél, ha az éjszaka közepén felhívna a legjobb barátod, elmondaná, hogy megcsalta a menyasszonya, és félnél, hogy valami őrültséget fog elkövetni? Személyesen próbálod meg jobb belátásra bírni? De vajon milyen következményekkel járhat, ha beleavatkozol a dologba?
2009-es gyártmány, és az akkori viszonyok közt kimagaslónak is nevezhettük; jelenleg azonban kiszámítható, ill.hamar lelőtték a készítők a poént. Az igaz, hogy ezzel még nincs vége minden érdekességnek, hiszen várnak ránk még ez után is izgalmak. Tehát egy egész jó thrillerről van szó; ha nincs kéznél semmi ,,nagyágyú”, vagy várva-várt film, ez teljesen megfelelő lesz!

Cella 211

Az új helyen első munkanapját töltő börtönőr váratlan helyzetbe kerül: a legravaszabb és legelvetemültebb fogvatartott kiszabadul, és rabtársait is kiengedi. Mit tehet ilyen helyzetben a fegyencek közt ragadt börtönőr?
A kiszámíthatatlannak beállított események minden idegszálunkra hatnak; az biztos, hogy a filmet teljes hosszában végig fogjuk izgulni. Viszont, egyéb mondanivalókban nem bővelkedik, és a képi világa sem túl változatos.

Mar adentro - A belső tenger

A maga is nagybeteg ügyvédnő vidékre utazik, hogy segítsen Ramónnak, a nyaktól lefelé lebénult férfinek a legális aktív eutanázia elérésében. Kettejük beszélgetéseiből megismerjük a baleset előtti Ramont, és az azóta ágyban fekvő, és ettől szenvedő férfi érzéseit.
Picit rányomja a bélyegét a filmre, hogy egy ennyire konkrét dolgot akar körbejárni, de legalább úgy teszi, hogy sem a helyeslő, sem az ellenző oldal nem kerül túlsúlyba, egyszerűen csak bemutatja a lehető legtöbb nézőpontot. A jellegzetes spanyol ,,szag" még így is érezhető rajta.

Hierro

A fiatal, egyedülálló anya kisfiával egy elhagyatott spanyol szigeten készül vakációzni. A kompon azonban a kisfiú eltűnik, amíg az anya az egyik ülésen szundikál. A holttest keresése nem vezet eredményre, de az anya hamarosan nyomra bukkan.
Na, ez már vérbeli spanyol film, a maga szívszorító tragédiájával, a spirituális szinten egymás mellett létező külön kis világaival, és az egyszerűségében megdöbbentő végkifejlettel, teleszórva olyan utalásokkal melyek csak a végén nyernek értelmet. Elena Anaya pedig olyan mesterien játssza a szerepét, hogy egy pillanatra sem kérdőjelezünk meg semmit, így a végén még nagyobb ütést kapunk. Tökéletes pszichothriller.

Buried - Eltemetve

Főszereplőnk, Paul Conroy egy deszkakoporsóban ébred. Miután feltérképezte a nála lévő dolgokat (mobiltelefon, ceruza, öngyújtó, flaska), megpróbál telefonon segítséget kérni. De vajon el tud érni olyan családtagokat vagy barátokat, akik tudnak segíteni? Vagy a kifejezetten segítségnyújtásra hivatott szervek tudnak/akarnak-e bármit tenni? A gyomorforgató nemtörődömségtől a mérhetetlen aggodalomig és a pozitív végkifejlet öröméig sok mindent láthatunk, mindezt úgy, hogy a kamera ki sem mozdul a koporsóból. Ezen legutóbbi tényezőt figyelembe véve kiemelkedően tartalmas alkotás, de akkor sem értem, hogy miért kellett ehhez egy spanyol filmes gárda is? Az ő ,,tipikus" jelenlétüket én egyáltalán nem veszem észre. Mindenesetre ne hagyjuk ki, hiszen látnunk kell ezeket a dolgokat, de nagy élményre ne számítsunk.

Te, aki élsz

Egy túlsúlyos, extra negatív hangulatú nő, egy grupi, egy szőnyegkereskedő….csak néhány a film számtalan szereplője közül. Mindenki beszámol a maga kis problémájáról, amelynek hallatán hol sírva röhögnénk, hol pedig szimplán csak arcon törölnénk az illetőt. Hogy valóban csak ennyi-e a film? Nem, igazából ezen sirámok mellett ott vannak még azok a szintén paródiába illő agyszülemények körítésként, mintegy képi kivetüléseként. A bemutatott dolgok abszurditása, és az ehhez társuló színek és formák csak még különlegesebbé teszik a filmet. (Amit még így sem javaslok, szerintem ennyire ,,ínyenc” néző nincs.)

A jelölt

Jonasnak, a fiatal ügyvédnek meggyőződése, hogy édesapja egy évvel azelőtt valójában nem balesetben halt meg, hanem meggyilkolták. Ez a mániája kezdi tönkretenni az életét: a munkáját, és a magánéletét is. Egyik éjszaka egy bárban próbál megfeledkezni az emberek kioktató véleményéről, de reggelre még ennél is sokkal kellemetlenebb helyzetbe kerül.
Jól összerakott film. A készítők úgy operálnak a jelenetekkel, hogy egész a végéig semmiben sem lehetünk biztosak, és mindig csak annyi információt csepegtetnek, ami a kérdések feltevéséhez elég, de egy adott szálon elindulva rájönni a megoldásra már kevés. Mondanám, hogy tetszik, hogy az alapvető háttér-okkal kapcsolatban sikerült a valóság talaján maradni, viszont emellett sajnos vannak olyan pontok, ami tárgyilagosan nézve kevésbé hihető. Ezen kívül viszont nemigen tudok negatívumot említeni ezzel a kifejezetten jó, dán thrillerrel kapcsolatban.

Frost - Jégbe zárva

Gunnar meglátogatja a sarkkörön kutatómunkát végző barátnőjét, Aglát. Agla hat kutatótársa már a következő reggelen eltűnik, így a két fiatal a nagy fehér semmi közepén próbál rájönni, hogy mi történt, és megtalálni a többieket.
Nincs olyan porcikája, amit ne szeretnék szidalmazni. Kézi kamerával való felvétel imitációja egy 2012-es filmnél? Elnézést, nem találok más szót rá, gagyi. Az, hogy a ,,lényből” semmit nem látunk, még rendben is lenne, de akkor meg a zombivá vált többieket miért kell mutogatni? Az meg, hogy a sztorival és az összefüggésekkel ill.magyarázatokkal látványosan nem törődtek, csak még tovább alacsonyítja a filmet. Azt kell, hogy mondjam, hogy jelenleg az USA igazi, igénytelen, nagyközönségre tervezett horrorjai jobbak, mint ez.

Pierre Gamarra: Pireneusi rapszódia

A spanyol-francia határ közelében, egy magasan fekvő hegyi faluban él Modeste Besteguy, a pásztor. Övében mindig ott lóg az elmaradhatatlan apró, de hegyes spanyol tőr. Vajon ki ellen akarja használni? És egyáltalán: mi történt ezzel az öregkorára szűkszavúvá és titokzatossá vált férfival az idők folyamán, az első-, majd a második világháború alatt?
Kis volumenű kötet, néhány szuszra végigolvasható…lenne, ha nem alkalmazná ugyanazt a képi világot, mint amit az imádott spanyol thrillerjeimben annyira szeretek. Néha a sztori szempontjából objektíven nézve lényegtelen dolgokat ecsetel hosszan, ezek mégis valami kivételes légkört varázsolnak a konkrét történet köré. Valami Grimm-szagú mese keveredik a tárgyilagos valósággal, megidézve azt a légkört, amiben ezek az emberek éltek. 

A szomszéd fiú

Adva van egy válófélben lévő, középkorú anyuka, aki egy nap elveszíti a kontrollt, és enged a szomszéd, nagykamasz fiú csábításának. Nagyon hamar megbánja ezt a tettét, de sajnos a fiúnak konkrét elképzelései vannak kettőjük jövőjéről.
Nem tudom, hogy J.LO-t ki bántotta anno, de akárki is az, sokkal jön már a nézőközönségnek ezekért az elszenvedett förtelmekért. A sztori realitásába kötnék bele leginkább, de hát végülis matematikai esélye ugye van ezeknek a történéseknek…. de ahogy ez a klasszikus amerikai középosztálybeli világba lett belepréselve, ráadásul a szemétté használt filmes eszközökkel került kiegészítésre – nos, ez minden, csak nem jó. 

Dans la maison - A házban

Új tanév, új osztály. Az irodalomtanár Germain már beletörődött, hogy a kamaszok fogalmazási tehetsége a Facebook posztok kommenteléséig terjed - és egyszer csak a kezébe akad egy dolgozat, aminek a szerzője hihetetlenül jól ír. Van viszont egy kis probléma: a fiú morálisan megkérdőjelezhető témát választott. A tanár pártfogásába veszi a fiút, de mi lesz ennek a vége? Ki kerekedik fölébe a másiknak: a sérült kamasz, vagy a fásult, középkorú férfi? Valójában ki tanít kit?
Valahol a dráma és a thriller határán lavíroz a film. A készítőknek rafinált eszközökkel sikerült érdekfeszítően izgalmassá tenni; úgy, hogy emellett még néhány komoly kérdést is sikerült elrejteniük benne. Csak javasolni tudom.

Glorious 39 - Dicső 39

1939 nyarán az angol arisztokrata család éli megszokott életét, de a közeledő háborút ők sem hagyhatják figyelmen kívül; főleg, hogy a családfőnek jelentős politikai szerepe van. Örökbefogadott lányának, Anne-nek, azaz Dicsőnek szemet szúr, hogy a németekkel kapcsolatban két politikai irányzat van, és nem mindkettő ,,toleráns" a másikkal szemben.
Nem tudok ömlengeni róla: a képi világa valahogy szegényesnek, kidolgozatlannak hat, attól függetlenül, hogy helyszínekben bővelkedik a film. Folyamatában izgalmas, de kizárólag a főszereplő egyéni története miatt. Az, hogy emellett még van egy különleges történelmi ,,jelenség", valami miatt egyáltalán nem érződik úgy, mint ahogy kellene. A színészi játékok csaknem tökéletesek. Igazából minden adva van, hogy hatalmas durranás legyen, és mégsem az!

Borgman

Az erdőben, egy földbe vájt üregben lakott Camille, több társával együtt, amíg egy hajtóvadászat el nem űzte onnan. Ekkor - hajléktalan mivoltát nem titkolva - próbálja meggyőzni az embereket, hogy legalább egy fürdő erejéig engedjék be a házukba.
Az egész film alatt végig fog kísérni minket az az érzés, hogy fogamunk sincs, mit látunk. Bírjuk ki, maradjunk érzelemmentesek a konkrét történésekkel kapcsolatban, és így egy kőkemény nyugat-európai társadalomkritika lesz a jutalmunk. Csak annyi a dolgunk, hogy szimbólumokban, metaforákban, és elvont fogalmakban gondolkodjunk.

Wicked Blood - Rossz vér

Az USA valamelyik déli államának kifejezetten rossz környékén él a tizenéves Hannah huszonéves nővérével, és a lakókocsijában kábítószert gyártó nagybátyjukkal. A trió a nehéz helyzetekben csak a másik nagybácsi, Frank, a nehézsúlyú kábítószer-kereskedő segítségére és befolyására számíthat. Hannah egy nap merész ötlettel áll elő, és egy kamaszlánytól nem várt ravaszságról és akaraterőről tesz tanúbizonyságot.
A témaválasztása miatt manapság egy igazán formabontó thrillernek számít. Lehet, hogy picit kiszámítható és sablonos a végkifejlet, de ez ebben az esetben nem olyan nagy tragédia. A képi világáról nemhogy nem tudok ódákat zengeni, hanem sajnos egy ezeréves tévéfilmével vetekszik; de nagyon ebbe sem köthetünk bele, hiszen ez is hűen illusztrálja annak a környezetnek a sivár egyhangúságát. Nem kihagyhatatlan, de érdemes megnézni.

Meeting Evil - Találkozás a gonosszal

John – miután kirúgták az állásából, de a feleségével olyan a viszonya, hogy ezt már el sem meri neki mondani – egyedül iszogat otthon. Ismeretlen férfi csenget, hogy segítséget kérjen: John tolja meg a kocsiját. A férfi nem szépen, lassan, hanem nagyon gyors tempóban ráerőlteti magát Johnra, akit viszont a hideg veríték ver ki az idegen őrültnek tűnő viselkedésétől. De ki ez a férfi, és mit akar tőle?
Nekem rozogának tűnt a történet: egyrészt, ha sikerül egy érdekes okot tenni a háttérbe, akkor ezt rendesen el is kellene varrni, ez pedig esetünkben nem történik meg. Másrészt, ez a háttér-ok is sántít, még egy amerikai tömegfillmhez képest sem életszerű. Talán az alkotók talányossá akarták tenni a filmet, azt akarták elérni, hogy a néző még sokáig gondolkodjon rajta – nos, ezt sajnos csak olyan mértékben sikerült elérni, hogy szimplán ,,nem áll össze” a sztori, nem pedig azért, mert annyira rejtélyes vagy különleges lenne a történet.

Az orvosdoktor

A középkor derekén járunk, Angliában. Rob, az árván maradt fiú a faluról falura járó borbély ( és ,,természetgyógyász’’, illetve vándorkomédiás) mellé szegődik, hogy az éhhalált elkerülje. Felnőve többre vágyik, mint a férfi kétes kimenetelű gyógyításai, így Perzsiába indul, hogy igazi orvoslást tanulhasson.
Igazi családi- ill.kalandfilmet láthatunk, 150 percben. Igen, kifejezetten hosszú ahhoz képest, hogy a körmünket nem rágjuk le közben…. A kor bemutatása szempontjából érdekes, de egyébként lassan hömpölygőnek érezzük a cselekményt. A képi világa kifejezetten látványos, de más pozitívumot nem tudok elmondani róla. Ezt tényleg gyerekekkel vagy kiskamaszokkal érdemes megnézni, nekik hátha még élmény!

Cold in July - Rideg világ

A kisvárosi családapa, Richard Dane lelövi az éjszaka közepén megjelenő betörőt. Később megbánja tettét, főleg, mikor a betörő apja zaklatni kezdi, és a családját fenyegeti. Hatalmas nehézségek árán tud csak megszabadulni a férfitól, de közben rájön, hogy valaki hazudott neki.
Bár bombajó thrillernek indul, végül mégis inkább egy hatalmas dráma lesz belőle. Nem lehet sem a képi világot, sem a sztorit kitűnőnek titulálni; és mégis, a színészi játékok és a mondanivaló miatt igenis érdemes megnézni.

Amerikai mesterlövész

Egy texasi rodeósból hogyan lesz a seal-es kiképzés után a közel-keleten szolgáló mesterlövész, és vajon mi vár rá azután?
Most már biztos, hogy én ezeket a Clint Eastwood-os filmeket nem szeretem, akármilyen szinten érintett ő a dologban (itt jelenleg rendező). Megtörtént esetet dolgoz fel, ez rendben is van. Az egyes jelenetek kifejezetten izgalmasak, azonban maga a sztori összességében kiszámítható, és ezen olyan, mintha meg sem próbáltak volna javítani. Fel nem foghatom, hogy ha adva van két lehetőség a végkifejlettel kapcsolatban: 1. úgy megdöbbenteni a nézőt, hogy az álla leessen, vagy 2. zenével, kamerával, ütemezéssel kvázi bejelenteni a közelgő eseményt, akkor mégis miért a második verziót kell választani?!
Nem mondom, hogy nagyon rossz, és ne is nézzétek meg, de semmi pozitívumot nem tudok az érdekében felhozni.

Puncture

Talán valamikor a 90-es évek elején játszódik a film, amikor még az USA legtöbb kórházában normál injekciós-és egyéb tűket használtak, hatalmas teret adva ezzel az AIDS és egyéb betegségek terjedésének, hiszen számos egészségügyi dolgozó fertőződött meg ilyen balesetekben. Két fiatal ügyvéd, Mike és Paul elfogadja az egyik megfertőződött ápolónő felkérését, hogy elérjék a biztonsági tűre való áttérést. Ezt a küzdelmet mutatja be a film.
Nem ez lesz életetek legizgalmasabb két órája (nekem elég hosszúnak tűnt), de azért érdemes megnézni. Összességében: minthogy igaz sztori feldolgozása, rá lehet fogni, hogy kicsit lapos és lagymatag, de a készítők mégis a tőlük telhető legtöbb szálat belefonták a sztoriba, és amennyire lehetett, igyekeztek meglepőek lenni.

Home sweet hell - Otthon, édes pokol

Ha szerettétek a Született feleségek Bree-jét, akkor Mona Champagne-t imádni fogjátok. Ugyanolyan betegesen pedáns és zsarnoki, csak ő konkrétan elmebeteg is. Férje, Don, aki már korántsem ilyen határozott jellem, egy nap bejelenti, hogy egy munkahelyi viszonyból gyermeke fog születni. Mona ekkor kezébe veszi a dolgok irányítását.
Nem is értem, miért néztem meg, hiszen látatlanban sem lehet a thriller kategóriáját rásütni. Valószínű, tudat alatt már vágytam valami kis vígjátékra, és ennek a célnak tökéletesen meg is felelt (Kathrine Heigl miatt ugyanis akármennyire akar fekete komédia lenni, szimplán csak vicces a film). Na, azért nem pukkadtam a nevetéstől, de arra a másfél órára, végülis szórakoztató volt.

The miidnight meat train – Éjféli etetés

A fotográfus Leon az éjszakai városról lőtt képekkel szeretne karriert csinálni. Így tűnik fel neki, hogy egy bizonyos metróra felszállva, eltűnnek az emberek. A kíváncsisága sajnos a gyilkos közvetlen közelébe sodorja.
Az egy dolog, hogy 2008-as készítésű, de ez a minősíthetetlen, filmnek csúfolt dolog a kilencvenes években sem állta volna meg a helyét. Nem csak az a bajom, hogy horrorfilm akar lenni, de magából a horror eszközeiből sem voltak képesek kiválasztani a minőségit és igényest, hanem maradtak a gagyinál; hanem hogy ezenkívül semmi pluszt nem tettek hozzá: az idősík lineáris, a képi világ igénytelen, a színészi játékok szappanoperába illőek. És ami a legdühítőbb: van olyan pontja a filmnek, amikor felizzik a nézőben a remény szikrája: hátha egy pszichothriller kerekedik ki belőle! Nos, nem.

2:22

Középkorú, jól szituált férfi jelentkezik be szilveszter napján a színvonalas szállodába. Vajon egy üzleti ügy miatt jött, vagy valami más terve van? És mire készül ugyanaz nap három, a város különböző pontján élő, kisstílű bűnöző?
Kifejezetten izgalmas bűnügyi film. A képi világa sajnos eléggé hasonlít valami 90-es évekbeli, rossz amerikai filmre.  Azonban,  való világ kiszámíthatatlanságát már-már humoros eszközökkel ábrázolja. Nem akarja mindenképp a tipikus ,,maffiafilmek” stílusát felvenni, de mégis belengi ugyanaz a keserédes hullaszag. Már csak a különleges mivoltja miatt is érdemes megnézni.

The ides of march - A hatalom árnyékában

Stephen Meyers egy magas beosztású segítő az elnökjelölt kampányában. Egy nap a rivális elnökjelölt egyik embere találkozóra hívja, és ő elmegy, bele sem gondolva, hogy ez a szimpla tett derékba törheti a karrierjét. Kérdés, hogy amikor a következményeket viselnie kellene, ő megmarad az az elvhű ember, aki addig volt, és csendben eloldalog, vagy a szakmája mocskos eszközeivel tartja meg a pozícióját?
Nos, nem egy pszichothriller, úgyhogy áradozni nem tudok róla. Hivatalosan thriller a típusa, de szerintem a drámai vonal tartja össze az egészet, az ad neki igazi értéket és jelentőséget, mert egyébként a cselekmény nem igazán komplikált, az idősíkok lineárisak, és eléggé kiszámíthatóak a történések. Tekintsünk hát rá drámaként, úgy egy nagyon jó és velős alkotást láthatunk.

71

A frissen kiképzett angol katonákat a zavargásoktól feldúlt Írországba küldik. Azonnal az IRA és az angolok/protestánsok csataterének közepén találják magukat, úgy jelképesen, mint szó szerint értve. Elég egyetlen, nem átgondolt, pillanatnyi döntés, és főszereplőnk élete állandó veszélybe kerül, és a helyzet egyre csak romlik.
Maga a filmet, és a szereplőket/készítőket is elég sok díjra jelölték. Ezzel annyira nem értek egyet, hiszen hogy tényszerűek legyünk, ettől a filmtől elájulni nem lehet. Az persze tagadhatatlan értéke, hogy bemutatja azt a korszakot és azokat a viszonyokat, de ha ebből a szempontból nézzük, akkor nem több, mint egy jól kidolgozott dokumentumfilm. Nem ad maradandó élményt, hiszen megnézzük, konstatáljuk, elfelejtjük. Attól, hogy a történelmi témát feldolgozó filmeknél van egy ilyen vonal, attól még némi pluszt csempészhettek volna bele, hogy izgalmas legyen, és hogy igazi csattanója legyen.

Halálkeringő

Elza a saját, lepusztult lakásában ébred, ahol a rendetlenség még a szokásosnál is nagyobb. Próbáljuk kitalálni, mi történt, de megjelenik Elza rég nem látott édesapja, aki közli, hogy halálos beteg. Elza, a mindenórás kismama egyáltalán nem örül az apja látogatásának, és hamarosan azt is megtudjuk, hogy miért.
Bárcsak minden magyar film hozná legalább ezt a színvonalat! A képi világa valami hihetetlenül érzékletes, kidolgozott; az idősíkok nem túlvariáltak, mégis hozzájárulnak a különleges élményhez. Valahol a thriller és a dráma határán lavírozó, csaknem zseniális alkotás, ami – ha a mélyére nézünk – rejt magában bőségesen mondanivalót is.

Két nővér

Az eddig elmegyógyintézetben élő két kamasz lányát magához veszi az édesapa, és a lányok mostohaanyjával négyesben egy vidéki villába költöznek. A komor és sötét házban azonban furcsa jelenségek akadályozzák meg a lányokat abban, hogy normális életet éljenek.
Mesterien összerakott alkotás, még úgy is, hogy nem feltétlenül magunktól jövünk rá a dolgok értelmére. Tehát, ha még a szánkba adott megoldást is figyelembe vesszük, akkor is egy folyamatosan, szinte tapinthatóan és érezhetően feszült légkörű, egyedi képi világgal rendelkező filmet kapunk, ami ugyan a horror elemeivel játszik, ő maga mégis inkább thriller. Kihagyhatatlan darab.

Mercy

A főszereplő fiú az édesanyjával és bátyjával átmenetileg visszaköltözik a nagymamájához, egy isten háta mögötti házba, hogy gondozzák a fekvőbeteggé vált idős asszonyt. Nagyon hamar kiderül, hogy a nagymamának gondjai vannak a szellemvilággal, de a kedvenc unokájával még elég jól tud kommunikálni. Ezen két tényező miatt elszabadul a pokol.
Egyszer nézhető, tipikus amerikai horrorfilm. Talán annyit tudok felhozni a mentségére, hogy a sztori nem száz százalékban sablonos, de azon kívül nincs benne egyetlen egyedi vonás sem. A tipikus, agyonhasznált eszköztár használata miatt a képi világa megszokott, szinte már unalmasnak mondható. Ez valami ,,horror light”.

Inherent Vice

A helyszín a 70-es évekbeli californiai kisváros, ahol a főszereplő Doki tengeti marihuánával és egyéb drogokkal igencsak teli mindennapjait. Egy nap azonban felbukkan exbarátnője, és megkéri, hogy végezzen némi magánnyomozást a jelenlegi szerelmével – egy közismert vállalkozóval – kapcsolatban, akit a neje és annak szeretője el akar tenni láb alól. Doki megkezdi a kutatást, de még nála is szétcsúszottabb alakokba botlik. Szinte mindegyik szereplő úgy fogyasztja a különböző szereket, mintha csak muszáj lenne. Ennek meg is van a hatása a filmre: összefolyó, kivehetetlen, hallucinációval túlfűtött, valós és valótlan megállapíthatatlan keveredése, valami logikátlan maszlagban.
Nos, mindez két és fél órában igencsak próbára teszi az ember türelmét és értelmi képességeit egyaránt. Nem szoktam az egyes filmek kritikáira rákeresni, de itt kénytelen voltam, mert fogalmam sem volt, hogy mit láttam. Nos, máshol sem olvastam, hogy ebből a katyvaszból valami értelmet bárkinek sikerülne kihámozni, de talán a harmadik-negyedik nézésre...

Na most, rendben, hogy a tömegfilmek nekem nem hiányoznak, de ha már folyamatában aktívan reméltem, hogy némi erőltetett fejtörés után érteni fogom a sztorit, akkor ezt nem lehetett  volna megadni?
Úgyhogy majd jelentkezem, ha sikerült valami értelmet belemagyaráznom – ami nem most lesz - , de addig: csak saját felelősségre nézzétek meg!

Whiplash

Az USA legjobb konzervatóriumába épp csak bekerült tizenkilenc éves fiút az istenként tisztelt tanár beveszi a stúdiózenekarába. Innentől igazi lelki terror kezdődik, amely egy fegyelmi üggyel ér véget. De tényleg ez a vég, vagy még adnak egymásnak egy utolsó esélyt?
Igazi ,,művészfilm”, de nem a szó szoros értelmében, inkább magát a művészi lelkületet, életstílust és értékrendet adja át nagyon hűen. A képi világa nem túl tágas, de igényes és érzékletes. A színészi játékok briliánsak. Szögezzük le: ez dráma, csak ezért nem ömlengek róla, de annak viszont tökéletes. Nem kiszámítható, és nem meghatni akaró. Nem ez lesz életetek legizgalmasabb másfél órája, de határozottan érdemes megnézni.

A gázoló

Egy útszéli motel mellett szándékos gázolás történik. Amikor az elkövető néhány év múlva ismét gyilkosságot követ el, a korábbi áldozat férje már tettre készen várja.
Lehet, hogy csak azért nézhető, mert az ember azt várja, hogy valami összetettebb dolog legyen a háttérben annál, mint ami. Sajnos nem így van, igen egyszerű és ,,agykímélő” a sztori. Akciófilm szeretne lenni, csak sajnos annak is igen unalmas. 2003-as készítéséhez képest is sivár, üres és mondanivaló nélküli. 

Harlan Coben: Bűnösnek nyilvánítva

A szennymagazin riporternője sikeresen tőrbecsal egy pedofil férfit, aki számára ezután megkezdődik a kálvária. Úgy tűnik, az ilyenkor szokásos dolgok történnek – a közvélemény pártszakadása, a bűnös kiközösítése - , de a riporternőt a körülmények arra kényszerítik, hogy alaposan utánajárjon a történteknek.
Egyszerűen zseniális alkotás. Hozza a szerzőtől megszokott színvonalat, mégsem sablonos. Nem nyomasztó, és nem pattanásig feszülő, mégis tökéletesen fenntartja a figyelmünket. A sztori, és az összefüggések nem erőltetettek, hanem emberiek és egyszerűek. A tökéletes thriller, csak éppen könyvben. 

Anonymus

I.Erzsébet korában Anglia egyik főnemese irodalmi ambíciókkal küzd, annak ellenére, hogy a korszellem, és főleg apósa számára ez elfogadhatatlan. De a fiatal férfi életében nem ez az egyetlen titkolnivaló.
Arra a másfél órára érdemes félretennünk a Tudorok erkölcseiről, illetve Shakespeare igazi kilétéről alkotott előítéleteinket. Nézzük csak egy lehetőségként, és akkor egy igazi, ókori görög drámát kapunk modern köntösben, néhol egész különleges képi világgal, és az idősíkok brilliáns variálásával.

Paranoid

A fiatal modellt az általa alig ismert fotós elhívja egy vidéki buliba. A helyszín egy családi ház, a vendéglátók furcsák, de kedvesnek tűnnek. Az első kellemetlenségek akkor érik a lányt, amikor megjelenik a fotós felesége is, majd pedig a fotós nélküle megy vissza a városba. A további események miatt viszont már exponenciálisan nő benne a kétségbeesés.
Nem új film, és sajnos - mint kortársainak - ennek is az a legnagyobb hibája, hogy gyengék az alkotóelemek. Ha egyszer lesz kamaszlányom, lehet, hogy megnézetem vele, a rá leselkedő veszélyeket érzékeltetendő, de ennyi. Semmi más pozitívumot nem találni ebben a filmben. Jó, persze, a feszültséget sikerül mindvégig fenntartani, de egy ennyire értelem nélküli filmben ez csak egy alantas eszköz lesz.

Chained - Láncra verve

Fiatal nő és a kilencéves fia egy külvárosi moziból kilépve taxiba száll. Többet nem hallani róluk. Mi történt valójában, és ki rabolta el őket? A szándék meg van bennem, hogy nagyon jókat írjak erről a filmről, de nem tudok. Ennek az az oka, hogy bár a sztori átgondolt, megdöbbentő, a leheletfinom utalások igazi ahha-élményt okoznak a végén, attól még folyamatában nem érezni, hogy egy különösebben izgalmas filmet néznénk. Viszont nincs ötletem, hogy lehetett volna kikerülni ezt a negatívumot. Esetleg tekintsünk rá drámaként, akkor egész jó. De semmiképp ne érfelvágós hangulatban kezdjük el nézni, mert csak tovább fog rontani a helyzeten :)

Báthory

A grófnő című filmről készült már egy bejegyzés, így a sztorit most hagyjuk is. Időben abszolút akörül készült ez a film is. Ahogy A grófnőt, ezt is megnéztem újra, mert nem szerettem volna néhány év homályán keresztül véleményt alkotni róla. Nagyon jól tettem, mert anno nem tűnt fel, hogy ez a realistább, és a történéseknek egy sokkal összetettebb okrendszerét mutatja meg. A képi világa határozottan olyan, mint egy csehszlovák mesefilmnek, de ez csak tovább növeli az egyediségét. Érdemes mindkét filmet megnézni, már csak azért is, mert nagyon finom eltérésekkel, de eltérő módon magyarázzák a legenda kiváltó okát.