Inherent Vice

A helyszín a 70-es évekbeli californiai kisváros, ahol a főszereplő Doki tengeti marihuánával és egyéb drogokkal igencsak teli mindennapjait. Egy nap azonban felbukkan exbarátnője, és megkéri, hogy végezzen némi magánnyomozást a jelenlegi szerelmével – egy közismert vállalkozóval – kapcsolatban, akit a neje és annak szeretője el akar tenni láb alól. Doki megkezdi a kutatást, de még nála is szétcsúszottabb alakokba botlik. Szinte mindegyik szereplő úgy fogyasztja a különböző szereket, mintha csak muszáj lenne. Ennek meg is van a hatása a filmre: összefolyó, kivehetetlen, hallucinációval túlfűtött, valós és valótlan megállapíthatatlan keveredése, valami logikátlan maszlagban.
Nos, mindez két és fél órában igencsak próbára teszi az ember türelmét és értelmi képességeit egyaránt. Nem szoktam az egyes filmek kritikáira rákeresni, de itt kénytelen voltam, mert fogalmam sem volt, hogy mit láttam. Nos, máshol sem olvastam, hogy ebből a katyvaszból valami értelmet bárkinek sikerülne kihámozni, de talán a harmadik-negyedik nézésre...

Na most, rendben, hogy a tömegfilmek nekem nem hiányoznak, de ha már folyamatában aktívan reméltem, hogy némi erőltetett fejtörés után érteni fogom a sztorit, akkor ezt nem lehetett  volna megadni?
Úgyhogy majd jelentkezem, ha sikerült valami értelmet belemagyaráznom – ami nem most lesz - , de addig: csak saját felelősségre nézzétek meg!