Két nővér

Az eddig elmegyógyintézetben élő két kamasz lányát magához veszi az édesapa, és a lányok mostohaanyjával négyesben egy vidéki villába költöznek. A komor és sötét házban azonban furcsa jelenségek akadályozzák meg a lányokat abban, hogy normális életet éljenek.
Mesterien összerakott alkotás, még úgy is, hogy nem feltétlenül magunktól jövünk rá a dolgok értelmére. Tehát, ha még a szánkba adott megoldást is figyelembe vesszük, akkor is egy folyamatosan, szinte tapinthatóan és érezhetően feszült légkörű, egyedi képi világgal rendelkező filmet kapunk, ami ugyan a horror elemeivel játszik, ő maga mégis inkább thriller. Kihagyhatatlan darab.

Mercy

A főszereplő fiú az édesanyjával és bátyjával átmenetileg visszaköltözik a nagymamájához, egy isten háta mögötti házba, hogy gondozzák a fekvőbeteggé vált idős asszonyt. Nagyon hamar kiderül, hogy a nagymamának gondjai vannak a szellemvilággal, de a kedvenc unokájával még elég jól tud kommunikálni. Ezen két tényező miatt elszabadul a pokol.
Egyszer nézhető, tipikus amerikai horrorfilm. Talán annyit tudok felhozni a mentségére, hogy a sztori nem száz százalékban sablonos, de azon kívül nincs benne egyetlen egyedi vonás sem. A tipikus, agyonhasznált eszköztár használata miatt a képi világa megszokott, szinte már unalmasnak mondható. Ez valami ,,horror light”.

Inherent Vice

A helyszín a 70-es évekbeli californiai kisváros, ahol a főszereplő Doki tengeti marihuánával és egyéb drogokkal igencsak teli mindennapjait. Egy nap azonban felbukkan exbarátnője, és megkéri, hogy végezzen némi magánnyomozást a jelenlegi szerelmével – egy közismert vállalkozóval – kapcsolatban, akit a neje és annak szeretője el akar tenni láb alól. Doki megkezdi a kutatást, de még nála is szétcsúszottabb alakokba botlik. Szinte mindegyik szereplő úgy fogyasztja a különböző szereket, mintha csak muszáj lenne. Ennek meg is van a hatása a filmre: összefolyó, kivehetetlen, hallucinációval túlfűtött, valós és valótlan megállapíthatatlan keveredése, valami logikátlan maszlagban.
Nos, mindez két és fél órában igencsak próbára teszi az ember türelmét és értelmi képességeit egyaránt. Nem szoktam az egyes filmek kritikáira rákeresni, de itt kénytelen voltam, mert fogalmam sem volt, hogy mit láttam. Nos, máshol sem olvastam, hogy ebből a katyvaszból valami értelmet bárkinek sikerülne kihámozni, de talán a harmadik-negyedik nézésre...

Na most, rendben, hogy a tömegfilmek nekem nem hiányoznak, de ha már folyamatában aktívan reméltem, hogy némi erőltetett fejtörés után érteni fogom a sztorit, akkor ezt nem lehetett  volna megadni?
Úgyhogy majd jelentkezem, ha sikerült valami értelmet belemagyaráznom – ami nem most lesz - , de addig: csak saját felelősségre nézzétek meg!

Whiplash

Az USA legjobb konzervatóriumába épp csak bekerült tizenkilenc éves fiút az istenként tisztelt tanár beveszi a stúdiózenekarába. Innentől igazi lelki terror kezdődik, amely egy fegyelmi üggyel ér véget. De tényleg ez a vég, vagy még adnak egymásnak egy utolsó esélyt?
Igazi ,,művészfilm”, de nem a szó szoros értelmében, inkább magát a művészi lelkületet, életstílust és értékrendet adja át nagyon hűen. A képi világa nem túl tágas, de igényes és érzékletes. A színészi játékok briliánsak. Szögezzük le: ez dráma, csak ezért nem ömlengek róla, de annak viszont tökéletes. Nem kiszámítható, és nem meghatni akaró. Nem ez lesz életetek legizgalmasabb másfél órája, de határozottan érdemes megnézni.

A gázoló

Egy útszéli motel mellett szándékos gázolás történik. Amikor az elkövető néhány év múlva ismét gyilkosságot követ el, a korábbi áldozat férje már tettre készen várja.
Lehet, hogy csak azért nézhető, mert az ember azt várja, hogy valami összetettebb dolog legyen a háttérben annál, mint ami. Sajnos nem így van, igen egyszerű és ,,agykímélő” a sztori. Akciófilm szeretne lenni, csak sajnos annak is igen unalmas. 2003-as készítéséhez képest is sivár, üres és mondanivaló nélküli. 

Harlan Coben: Bűnösnek nyilvánítva

A szennymagazin riporternője sikeresen tőrbecsal egy pedofil férfit, aki számára ezután megkezdődik a kálvária. Úgy tűnik, az ilyenkor szokásos dolgok történnek – a közvélemény pártszakadása, a bűnös kiközösítése - , de a riporternőt a körülmények arra kényszerítik, hogy alaposan utánajárjon a történteknek.
Egyszerűen zseniális alkotás. Hozza a szerzőtől megszokott színvonalat, mégsem sablonos. Nem nyomasztó, és nem pattanásig feszülő, mégis tökéletesen fenntartja a figyelmünket. A sztori, és az összefüggések nem erőltetettek, hanem emberiek és egyszerűek. A tökéletes thriller, csak éppen könyvben. 

Anonymus

I.Erzsébet korában Anglia egyik főnemese irodalmi ambíciókkal küzd, annak ellenére, hogy a korszellem, és főleg apósa számára ez elfogadhatatlan. De a fiatal férfi életében nem ez az egyetlen titkolnivaló.
Arra a másfél órára érdemes félretennünk a Tudorok erkölcseiről, illetve Shakespeare igazi kilétéről alkotott előítéleteinket. Nézzük csak egy lehetőségként, és akkor egy igazi, ókori görög drámát kapunk modern köntösben, néhol egész különleges képi világgal, és az idősíkok brilliáns variálásával.

Paranoid

A fiatal modellt az általa alig ismert fotós elhívja egy vidéki buliba. A helyszín egy családi ház, a vendéglátók furcsák, de kedvesnek tűnnek. Az első kellemetlenségek akkor érik a lányt, amikor megjelenik a fotós felesége is, majd pedig a fotós nélküle megy vissza a városba. A további események miatt viszont már exponenciálisan nő benne a kétségbeesés.
Nem új film, és sajnos - mint kortársainak - ennek is az a legnagyobb hibája, hogy gyengék az alkotóelemek. Ha egyszer lesz kamaszlányom, lehet, hogy megnézetem vele, a rá leselkedő veszélyeket érzékeltetendő, de ennyi. Semmi más pozitívumot nem találni ebben a filmben. Jó, persze, a feszültséget sikerül mindvégig fenntartani, de egy ennyire értelem nélküli filmben ez csak egy alantas eszköz lesz.

Chained - Láncra verve

Fiatal nő és a kilencéves fia egy külvárosi moziból kilépve taxiba száll. Többet nem hallani róluk. Mi történt valójában, és ki rabolta el őket? A szándék meg van bennem, hogy nagyon jókat írjak erről a filmről, de nem tudok. Ennek az az oka, hogy bár a sztori átgondolt, megdöbbentő, a leheletfinom utalások igazi ahha-élményt okoznak a végén, attól még folyamatában nem érezni, hogy egy különösebben izgalmas filmet néznénk. Viszont nincs ötletem, hogy lehetett volna kikerülni ezt a negatívumot. Esetleg tekintsünk rá drámaként, akkor egész jó. De semmiképp ne érfelvágós hangulatban kezdjük el nézni, mert csak tovább fog rontani a helyzeten :)

Báthory

A grófnő című filmről készült már egy bejegyzés, így a sztorit most hagyjuk is. Időben abszolút akörül készült ez a film is. Ahogy A grófnőt, ezt is megnéztem újra, mert nem szerettem volna néhány év homályán keresztül véleményt alkotni róla. Nagyon jól tettem, mert anno nem tűnt fel, hogy ez a realistább, és a történéseknek egy sokkal összetettebb okrendszerét mutatja meg. A képi világa határozottan olyan, mint egy csehszlovák mesefilmnek, de ez csak tovább növeli az egyediségét. Érdemes mindkét filmet megnézni, már csak azért is, mert nagyon finom eltérésekkel, de eltérő módon magyarázzák a legenda kiváltó okát.

The company you keep - A hallgatás szabályai

Van, aki a hippikorszakot nem Woodstockban beszívva csápolva töltötte, hanem háborúellenes tüntetéseken és erőszakos megmozdulásokban vett részt. Az akkori fiatalok azóta sokadik személyazonosságuk álcája alatt bujkálnak, mígnem egyikük feladja magát, valóságos lavinát indítva el ezzel.
Nemhogy nem sikerült a készítőknek feszesen tartani az ember figyelmét, de mire véget ér a film, már nagyon unjuk, és nagyon laposnak tűnik az egész. Egyetlen érdeme, hogy szembeállítja a fiatalok elkövetett hibákat az öregkor bölcsességével, és lelki megkönnyebbülés iránti vágyával. Ez szép is lenne, de egy színészi játékokra építő drámában, nem pedig egy thrillerben!

The Pledge - Az ígéret megszállottja

Brutálisan meggyilkolt kislány holttestéhez érkeznek ki a nyomozók, köztük a nyugdíjazási bulijáról érkező főszereplő is. Mivel az eldugott kis rendőrörsről szalajtott újoncokra nem bízhatja, ő megy el a szülőkhöz, és így a meggyilkolt kislány édesanyja őt esketi meg a gyilkos megtalálására. A nyomozók úgy tűnik, meg is találják a gyilkost, főszereplőnk szerint viszont tévedtek. Nagyon szokatlan, és erősen megkérdőjelezhető eszközöket használva magánakcióba kezd, hogy a valódi gyilkost felhajtsa.
Nem új film, de még jelenleg is zseniálisnak mondható. Tökéletesen kiegyenlített az első felének eseménydús, krimi jellege a második rész feszült pszichothriller vonásaival. A befejezés pedig mesterien drámai, nem hiszem, hogy bárhol láthatunk hasonlót. Azt már csak a dolgok tisztázása végett teszem hozzá, hogy az egész film tele van apró, de jelentőségteljes gondolatokkal. Ezek, azonkívül, hogy világunk néhány visszásságára kívánják felhívni a figyelmet, a kételyek ébresztésével is fokozzák a pszichothriller hatást.

Chrysalis

A nem túl távoli jövőben az orvostudomány elér arra a pontra, hogy egy adott ember emlékeit teljesen ki tudja törölni, de akár egy másik emberbe is át tudja ültetni.
A sztori szánalomra méltó módon ennyi, ehhez kapunk még néhány akciójelenetet, plusz a rendkívül kidolgozatlan cselekmény és mondanivaló selejtjeit. Ez konkrétan a nyugat-európai filmgyártás egyik szégyene. Valószínűleg elvesztek a képi világ kialakításában (talán abba fektették a legtöbb energiát), és emellett nem jutott idő átgondolni, hogy annak a két mondatnyi mondanivalónak mégis minek egy teljes filmet szánni?

Awakening - Az ébredés

Az 1920-as években egy fiatal angol nő hivatásszerűen azzal foglalkozik, hogy a természetfölöttinek látszó jelenségeket működtető csalókat leleplezze. Ő az, aki egy-egy ,,csodáról” pontosan meg tudja mondani, hogyan történt annak nagyon is reális kivitelezése. Megkérik, hogy menjen el egy vidéki fiúkollégiumba, és fejtse meg a szellem-észlelések valódi okát. A nő azonban a profi műszereket alkalmazva sem ér el haladást.
Maga a téma sem túlhasznált, ehhez ráadásul egy nagyon pontosan megtervezett eseményvezetés társul. Igaz, nem az a film, ahol nagyon dolgoztatni kellene az agyunkat, de egyébként meg annyira egész, hogy ezzel itt nincs is probléma. Jó ez így, ahogy van, a századeleji, ködös hangulatával, meg a fejbekólintás-szerű végkifejletével. 

Corleone

Corleonéban, az Isten háta mögötti szicíliai falucskában a helyi báró zsarnokoskodik az emberek fölött. Miközben a falu fiataljai az új, kommunista eszmékkel kacérkodnak, addig Vito Gargano úgy dönt, hogy ő is a bárónak fog dolgozni. Merészsége és éleslátása miatt innentől már nyílt út vezet számára a maffia legfelső fokaira.
Leginkább arra hívnám fel a figyelmet, hogy ez olasz alkotás, tehát ne várjunk semmit, ami a Keresztapához teszi hasonlatossá. Persze ez is megmutatja a vért, a gyilkosságokat, és minden elkövetett rémtettet – de egyáltalán nem kihívóan és büszkén, hanem inkább valami nehézkes, alattomos, gyomortájéki rossz érzést közvetítve. Nagyon hűen mutatja a mérleg két serpenyőjét, és ez a szememben briliáns drámává teszi. 

Exodus: Istenek és királyok

Nyilván ismerjük Mózes történetét, láthattuk is már számtalan filmen. De biztos nem láttuk még a fáraót sértett önérzettel Mózes népszerűsége miatt, sem Mózes elkeseredett próbálkozását, hogy ne szárnyalja túl uralkodóját. Vagy mutatta már be valaki Mózes és Isten beszélgetéseit úgy, hogy ezek akár Mózes őrült képzelgéseinek is tűnhetnek? Vagy mintha a Vörös-tenger kettéválasztása épp egy természeti jelenség lett volna?
Azonban nem fogható rá, hogy görcsösen valami újat akarna mutatni; inkább csak finoman, észrevétlenül szögez a képernyő elé. Nem kihagyhatatlan, de a ráfordított időt mindenképp megéri.

100 feet - 100 halálos lépés

A fiatal nőnek férje megölése miatt egy évet háziőrizetben kell töltenie – saját házában, a gyilkosság helyszínén (hogy gyilkosságért miért néhány letöltött+1 év háziőrizet jár, azt ne firtassuk). Úgy tűnik azonban, hogy rajta kívül tartózkodik még valaki (vagy valami) a házban.
Na most, 2008-ban készült a film, de ezzel a 90-es évek végén sem dicsekedtek volna…. Hihetetlen, hogy volt, aki erre adott pénzt! És ami szinte dühítő: akaratlanul sikerült beletenni egy-két olyan elemet, ami egy jó körítéssel hihetetlen fordulatos és rejtélyes, világábajnok thrillerré változtatta volna ezt a rakás szerencsétlenséget. Meg ne nézzétek, de tényleg! Jelenleg ilyen filmet egy kereskedelmi tévécsatornának degradáló lenne leadni! 

Unknown

A főszereplő egy koszos, romos raktárépületben tér magához, körülötte emberek élettelenek tűnő testei hevernek. Sorra ébrednek fel a többiek is, de mindenkinek amnéziája van. Marad hát a feladat, hogy kitalálják, ki-kicsoda, és a megoldásban csak egy telefonhívás segít.
Érdekfeszítő az események csepegtetésének tempója, olyannyira, hogy egy mai filmben is megállná a helyét. Ami sajnos elárulja a ,,korát”, az a túlságosan egyszerű háttérsztori. Sajnos nincs szükség az agyunk túlerőltetésére; néhány kételynél vagy kósza gyanúnál több nem is fordul meg a fejünkben. Igazából nem ad semmi olyat, ami kihagyhatatlanná tenné.

A grófnő

A 16.századi Magyarország egyik legbefolyásosabb párja volt Nádasdy Ferenc és Báthory Erzsébet. De mi történik, ha a király már túlságosan eladósodott az irányukba? Mi lesz akkor a férj sorsa, és hogyan lehet félreállítani a feleséget is? És milyen sors jut annak a nőnek, akit – az akkori társadalom mércéje szerint – már csak néhány év választ el az öregségtől?
Bevallom, néhány éve már láttam ezt a filmet, de nem emlékszem, hogy túlságosan megfogott volna. Most azonban, számtalan új értéket fedeztem fel benne. Egyrészt, sok olyan jelenségre mutat rá, ami (vagy annak hiánya) napjainkkal éles ellentétben áll. Másrészt, valami egészen tökéletes arányban ad teret a háttérben megbújó, valódi indokoknak, és ezek mellett a valós, elkövetett tetteknek. Ezekből aztán ki-ki eldöntheti a saját érzése szerint, hogy valójában melyik verzió volt az igaz.
Az a fajta film, amit akkor is megéri megnézni, ha tudjuk előre, hogy nem fogjuk tövig rágni a körmeinket.