Van, aki a hippikorszakot nem Woodstockban beszívva csápolva töltötte, hanem háborúellenes tüntetéseken és erőszakos megmozdulásokban vett részt. Az akkori fiatalok azóta sokadik személyazonosságuk álcája alatt bujkálnak, mígnem egyikük feladja magát, valóságos lavinát indítva el ezzel.
Nemhogy nem sikerült a készítőknek feszesen tartani az ember figyelmét, de mire véget ér a film, már nagyon unjuk, és nagyon laposnak tűnik az egész. Egyetlen érdeme, hogy szembeállítja a fiatalok elkövetett hibákat az öregkor bölcsességével, és lelki megkönnyebbülés iránti vágyával. Ez szép is lenne, de egy színészi játékokra építő drámában, nem pedig egy thrillerben!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése